Szerintetek találok még olyan embert, aki vallási okokból megtartja a tisztaságát a házasságig?

Remélem, hogy igen. Szerencsére vannak még olyan, főleg hívő, mélyen érző fiatalok, akik várnak a nemi élettel a házasságig, az igazira, az egyetlenre. Nagyon jól teszik.

Én is szerettem volna házasságot, de ez sajnos nemcsak rajtam múlik. A fiú 24 éves volt, én 25, mikor megismertük egymást, ennek 17 éve. Neki több kapcsolata volt előttem és utánam is, majd újra találkoztunk. Most már együtt is élünk. Ő az egyetlen, akivel egyáltalán kapcsolatom volt/van. Nem is lesz más, mert szeretem. Nem vagyok híve annak, hogy már 15-16 éves korban össze-vissza élnek nemi életet. Én 28 éves koromig vártam, és egyáltalán nem érzem, hogy lemaradtam volna.

Én sem vártam a házasságig, de nekem is a férjem volt az első. Ugyan úgy, ahogy valaki leírta előttem, nem tudnám elképzelni, hogy mással kerüljek ennyire intim kapcsolatba.

Egyre ritkább, de biztos, hogy akad olyan fiú.

Hogy mikor mond el neki, hogy te a férjednek tartogatod magad? Hát szerintem minél hamarabb, mert akkor kiderül, hogy érdemes-e időt szakítanotok egymásra.

Jajj ez olyan szépen hangzik. Várni az igazi egyetlenre. Csak ilyen nincsen, maximum a mesében.

A szexualitás azért lássuk be, egy nagyon fontos része egy jól működő párkapcsolatnak. Ha valakivel nem passzolsz szexuálisan, az vagy nagyon rövid, vagy hosszú és nyomorúságos 'kapcsolat' lesz.

Persze ma már sokan átesnek a ló túloldalára és más nem is számít a kapcsolatban, csak a szex. Ez se jó. De a szüzesség görcsös őrizgetése is ugyan ilyen baromság. Pláne, hogy ez nekem eleve azt feltételezi, hogy eszük ágában sincs házasság előtt együtt élni, rendesen megismerni egymást, csak belecsapnak a közepébe aztán majd lesz valahogy.

én a jelenlegi párommal egyéjszakás után jöttem össze, egyszerűen passzoltunk, összejártunk, aztán pár nap alatt kiderült, hogy egyszerűen mindenben imádjuk egymást. nem azt mondom, hogy ez a jó vagy az ideális, de nem szabad elítélni, meg lenézni a házasság előtti szexet.

nyilván fogsz találni olyat, aki a te elveidet vallja, pláne ha részt veszel a vallási szertartásokon stb. csak ne stresszelj rajta, és ezt vallástól meg bármiféle identitástól függetlenül mondom:)

Ne a vallás miatt várj, ne egy külső elvárás miatt, hanem azért, mert te úgy szeretnéd, hogy akkor történjen meg, amikor elvesz feleségül. Egyébként ez megváltozhat. Nem leszel attól "mocskosabb", ha a házasság előtt veszíted el, de azzal a fiúval, akivel le tudnád élni az életed és akihez hozzá mész majd feleségül. De ehhez persze az is kell, hogy a párod is ugyanígy vélekedjen rólad. Sajnos manapság nagyon nehéz egy olyan srácot találni, aki bármeddig tudna várni rád, főleg a házasságig, mivel kb. 30 éves kornál előbb a legtöbben még nem akarják lekötni magukat.

17 évesen ismerkedtem meg a párommal, lassan haladtunk minden téren, sosem erőltetett semmit. Mindkettőnk számára az volt a fontos, hogy lelkileg megismerjük egymást, persze erős vonzalom is volt köztünk, aminek fokozatosan adtunk teret. 18 múltam, amikor elveszítettem vele, most 19 vagyok, lassan 3 éve vagyunk együtt és még mindig úgy érzem, nem bántam meg semmit, mert minden akkor történt, amikor szerettem volna, és egy nap ugyanolyan boldogan leszek az övé feleségként, mint a legelső alkalommal.