Meg lehet érezni, ha az ember olyannal találkozik, aki az élete párja lesz? Ki érezte ezt meg közületek?

Mi abszolut.

Mar kicsit beszelgetesnel is neten. De az elao randi, elso talalkozasanal egyertelmu volt.

Mi megéreztük mindketten. :) Internetes tàrskeresőn ismerkedtünk meg. 2,5 hétig csak ismerkedtünk, làttunk képet is egymàsról, beszélgettünk, màr akkor is nagy volt az összhang köztünk. Aztàn talàlkoztunk. Nagyon dobogott a szívem mikor meglàttam, és az övé is( utólag elmondta). Ràm nagy hatàssal volt pl az, hogy köszönéskor megölelt:) Soha egy pasi sem csinàlt ilyet azelőtt. Nagyon jól esett. Rengeteget dumàltunk, nagyon egy hullàmhosszra kerültünk. Màr kb 10 perc utàn elcsattant az első csók is. Akkor is éreztük mindketten. Igen, a vonzalmat is. 12 óràs randi sikeredett így elsőre. A délutàni séta màr kéz a kèzben történt. Este nehezen búcsúztunk el. Egy darabig még vonattal is eljött velem.

Azóta eltelt 7,5 év, megvolt szép sorban az eljegyzés, ès az összeköltözés is. Együtt élünk, 6 éve össze is hàzasodtunk:)

Hasonlóan vagyok, mint a #4.

Mi is neten ismerkedtünk meg, és már az első csetes beszélgetésnél akkora volt az összehang, mintha kb magammal beszélgetnék meg poénkodnék :)

Mi 2 héten át beszélgettünk a cseten minden nap, mert messze laktunk egymástól, aztán tudtunk összehozni egy randit. Addigra már annyira közelre kerültünk egymáshoz, hogy már a randin tudtuk, hogy összetartozunk.

Ennek 8 éve. Pár hónap után összeköltöztünk, pár éve összeházasodtunk. Néha vannak viták, de komoly összetűzések, különbségek nem, ezért mindent meg tudunk beszélni.

Ehhez egyébként jó emberismeret és persze önismeret kell. Hogy tudd, te milyen vagy, mit akarsz, mit keresel a másikban, és hogy a másikat is jól ki tudd ismerni. Ehhez elengedhetetlen a tapasztalat is. Mindkettőnknek voltak rosszabb kapcsolatai is, mire megtaláltuk egymást.

#6 vagyok,még pár kiegészítés.

Volt persze testi vonzalom is, de elsősorban azt éreztem, hogy olyan társat, barátot találtam, akivel együtt lehetek az életnek nevezett "kalandban", mert pont olyan, akire vágytam,akivel összeillek. Akivel rengeteget akarok beszélgetni, utazni, otthont teremteni. És ettől borzasztóan lelkes lettem.

Mikor mentem az első randira, annyira izgultam, hogy mindjárt meglátom, hogy azt hittem, elájulok a villamoson. :) Mikor először megláttam, kicsit egyébként inkább megijedtem, meg ő is meglepődött, mert ő magasabb volt, mint azt magam elé képzeltem, az ő elmondása szerint én meg sokkal kisebb. Az első pár órában kicsit feszélyezettnek éreztem magam, de aztán feloldódtam, és éjszakába nyúlóan barangoltunk a városban és beszélgettünk.

Még elég friss a dolog, de tudom hogy ő az. Hihetetlen összhang van köztünk, senkivel nem voltam ennyire egy hullámhosszon. Mintha egymás gondolataiban olvasnánk.

Amikor még nem volt semmi köztünk, szinte rá se mertem nézni, mert már abból észrevette volna mennyire tetszik nekem. Nem is mertem reménykedni benne, hogy ez esetleg kölcsönös.

Majd egy év múlva térjetek vissza rá utolsó.

Én sajnos nem hiszek már ebben a nagy ő dologban. Túl sokat csalódtam már.

Viszont cserébe megnyugodtam és egyetlen dolgot várok el egy kapcsolattól... hogy jól érezzem magamat vele napról napra. Ilyen apróságok, mint együtt ébredni, elhülyéskedni este egy filmen, vagy estig beszélgetni. Abszolút nem tervezek, nem érdekel a kapcsolat jövője. Csak jól akarom érezni magamat vele, és azt akarom ő is ezt érezze. Még ilyen lányokat sem egyszerű manapság találni. Nem adom fel, de 6 kapcsplat után nem egyszerű újra és újra felállni.

30F

en akkor egy nagyon bantalmazott hazassagban eltem. amikor eloszor meglattam a 2. ferjemet mind a ketten ereztuk hogy szerelem elso latasra es orokre.

az iden voltunk 40 eves hazasok;-)))