Valami tipp esetleg mit tegyek?

Talán foglald le magad és ne agyalj annyit!

Olvass könyveket, foglalkozz önismerettel, filmezz, esetleg tornázhatnál, ha van gyerek, akkor foglalkozz vele.

Nem értem a szitut. A párod kiment dolgozni, kettőtökért, erre fel még 3 hetet se bírtok ki. Akkor nem igen lehetett szilárd a kapcsolatotok.

Akkor jöjjön haza és itthon dolgozzon, ennyi.

Mégis akkor minek vállalta el a munkát, ha ti csak összenőve, mint a sziámi ikrek, tudtok élni és létezni?

Ó.. bocsáss meg, semmilyen információt nem adtál arra vonatkozóan, hogy 11 ÉVE vagytok együtt!!

Úgyhogy, ne háborodj fel!

Akkor is, meg kéne tanulnotok egymás nélkül is lenni.

Egyébként pedig, akkor minek vállalta el a munkát, úgy őszintén? Nos? Nem volt kötelező!

És csak úgy mellékesen, saját magadat teszed tönkre, teljesen feleslegesen!

Látom, jó sok szabadidőd van, ha ilyen b..romságokon töltöd az idődet!

Nincs neked egyébként életed, munkád hobbid, hogy azokkal törődj?

3 hét nem a világ!

ui.: 11 év házasságból még nem született gyerek?

Ha lenne gyerek, akkor nem lenne felesleges agyalási időd!

Én anno fél évre mentem ki, előre megbeszélve, hogy ha úgy alakul, hosszabbíthatunk.

3 hónap után hazajöttem...

Nem tudom, nálatok mi az, amiről "nem gondoltátok, hogy ilyen lesz", ill. "bizonytalan", de nálam is hasonló volt a szitu, pl. a heti 5 nap 8-10 óra meló helyett heti hat-hét nap min. 12 óra volt, szanaszét szivattak, wifi nuku, alig tudtunk kommunikálni, nagyon-nagy szükségem lett volna rá, de a tervezett esti nyugis skype-olás helyett kb. semmi... stb.

Lehet itt dobálózni, hogy "nem kell összenőni", de a férjem kb. megőrült itthon a tudattól, hogy többszáz km-re vagyok tőle totál elérhetetlenül, bármi van, nem tud segíteni, stb...

ez nem az a szitu ám, hogy "jaj, kicsim nincs kedvem bulizni, ezért te se menjél..." (a sziámi ikres beszólásra reagálva), aki nem élte át, az könnyen ítélkezik.

Igen, vannak, akik bírják, persze náluk ált.-ban a kinti fél rendszeresen hazajár, ill. megoldott a napi kommunikáció. Így azért könyebb.

Mindenesetre mi is elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk, nem jött be, ennyi.

Az ismerősökre meg aztán végképp xarni kell, kit érdekel, mit mondanak?

Anno mi is hallgattuk anyósomékat, h minek "ugrok haza" 6 hét után két napra (vmi nemzeti ünnepük volt, így nem kellett melóznom), csak a megkeresett lóvét költjük, hulla felesleges... attól a házaspártól, akik életükben nem töltöttek külön egy hetet, nemhogy más országban, de más városban sem. Apám meg rendesen a férjemre haragudott, hogy hát miatta jöttem haza. Nem, nem az ő "hibája", hogy nem maradtam tovább, csupán csak fontosabbak vagyunk egymásnak a xaros pénznél.