Létezik hosszú távon is működő párkapcsolat (több mint 10 év)?

Jön magától, ha két ember összeillik.

Veszekedés csak nagyon ritkán van, olyankor nincs személyeskedés, sértegetés. Akinek gondja van valamivel, azt normális hangnemben előadja, megoldjuk.

A házimunka feleződik, kb. Mindenkinek van feladata, sok esetben együtt csináljuk, pl. a kerti munkát.

A gyereknevelés is csapatmunka, nagyon fontos, hogy a nevelési elvek azonosak legyenek.

A pénzügyi kultúránk is hasonló. Közös kassza, nagyobb kiadások közösen tervezve, spórolósak vagyunk. Nem szoktunk anyagiak miatt veszekedni.

És nem utolsó sorban a szex: hasonló szexuális étvágyunk van, összeillünk. Rendszeresen kerítünk időt rá, kipróbálunk ezt-azt, nincs elfolytott titkos vágy.

De szerintem a legfontosabb: a beszélgetés! Órákig tudunk beszélgetni bármiről, odafigyeléssel. Munkáról, hétköznapi dolgokról, pletykálunk, politizálunk, filozofálunk, álmodozunk.

Az udvarlást, odafigyelést, a jó szexet, a minőségi együtt töltött időt tudatosan lehet alakítani. A többi jön magától.

Én még értelemszerűen fiatal vagyok +10 éves kapcsolathoz (24 vagyok, bár már azért több éves a kapcsolatom, 10 még nincs), viszont pl szüleim korosztályában alig van 1-2 ember, akinek nincs normális, 10-20 éves kapcsolata.

Úgy oldják meg, hogy foglalkoznak egymással. Nyilván ha csak ülsz, és csak úgy létezel a párod mellett, akkor elmúlik a szerelem, megunod, stb. Ők viszont szerveznek közös programokat, esténként leülnek és beszélgetnek egymással, meglepik egymást, stb. A megcsalás ellen meg növesztettek gerincet és ennyi. Tesznek érte, hogy működjön a kommunikáció. Nem heccből házasodtak, 2 hónap után, mert az "cuki szokás".

Kb ezek nem voltak meg azoknál, akik elváltak.

8 évnél járunk, és valami olyasmit tudnék mondani, mint a 2-es. Ez kb. jellemző ránk is. Nagyon összepasszoló személyiségünk van, hasonló temperamentum, az életcéljaink is mindig egyeztek. Alig-alig veszekszünk, még a vita is ritka, és nem azért mert valamelyikünk nyel, hanem mert nincs min, nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat. Házasok vagyunk 4 éve, egy kislányunk is van, aki elmúlt 2 éves, sosem ingott meg a kapcsolatunk, nem volt bizonytalanság, mélypont, mindig mindent meg tudtunk beszélni, meg tudtunk oldani.

A szex nagyon jó együtt, ez gondoskodik arról is, hogy a vonzalom megmaradjon.

Hűség kérdése... nem hiszek abban, hogy van hűséges és nem hűséges típus. Ez egy döntés kérdése, el kell döntened, hogy akarsz-e a másikhoz hűséges lenni, megéri-e. Ez csúnyán hangzik, de igaz. Nyilván nem vagyok vak, láttam már olyan férfit, hogy hűha, meg a férjem is olyan nőt. De egyszerűen belegondolok abba, hogy egy kalandért nem éri meg eldobni azt az embert, akivel ennyire összhangban vagyunk, aki egyben a legjobb barátom is, és aki a gyerekem apja. Lehet rizikózni, meg azt gondolni, hogy nem tudja meg, de a lebukás mindig benne van a pakliban, és nem éri meg a kockázatot. Arról nem is beszélve, hogy tudom, mennyire szeret, én is szeretem, jó embernek tartom, nem ezt érdemli. Beledöglenék a lelkiismeret-furdalásba.

Abban is van igazság amúgy, amit az 1-es írt. Az újdonság varázsa mindig elmúlik. Ha folyamatosan az izgalmat hajszolod, a pillangókat a gyomrodban, sose maradsz meg senki mellett 1-2 évnél tovább, mert az addig tart. Aztán ahogy megszokod, ez a zsongás elmúlik, helyette jó esetben marad egy mély szeretet, a láng meg néha takarékon van, néha fellobban. Emiatt azért nem érdemes szakítani, mert az új kapcsolattal ugyanez fog történni.

Szerintem nincs nagy titok, csak tudni kell beszélgetni. Őszintén, köntörfalazás meg mellébeszélés nélkül bármiről, bármikor.

Ahogy az egyik előző írta. Ha az adott 2 ember nagyon összeillik, akkor gyakorlatilag jön magától. Max apróbb kompromisszumok talán szükségesek, de lehet, hogy még az sem.

Mi még csak a 8. évben vagyunk, (pontosabban 7,5 éve kapcsolatban,6 éve házasságban), tehát nincs még meg a 10 év, de az is meglesz.

Nagyon gyorsan elrepül az idő, ha jó a társaság:) Soha nem voltunk boldogabbak, mint amióta együtt vagyunk. Egyszerűen összepasszol a személyiségünk, sok bennünk a közös, szexuális téren is egyeznek az igényeink, sok időnk van egymásra, közös programokra, és mindketten eleve a monogám kapcsolatban hiszünk, ilyen beállítottságúak vagyunk. Igazi lelki társak. Nagyjából ennyi.

A környezetünkben is vannak jól működő boldog párkapcsolatok, házasságok, 10 év, 13 év, 9 év, 8 év stb stb.

Értelemszerűen nagyon hosszú kapcsolatokról még nem tudok beszámolni, mert a mi ismerettségi körünk kb a mi korunkhoz, 28-32 év köré korlátozódik. Én 31, a férjem 28 éves, szóval mi magunk sem vagyunk még elég idősek egy hosszabb kapcsolathoz. Ugyan viszonylag még fiatalon, (24-21 évesen), de nem tizenévesen találtuk egymásra, ezért nem vagyunk együtt még olyan régóta. De egy 50 éves boldog házasság is az első évekkel kezdődik:).

Viszont a szüleim együtt vannak, 35 éve. Igaz elváltak, aztán újra összejöttek, de együtt vannak:) A férjem szülei sajnos nem, 3 éves volt, mikor meghalt az apukája.:(

Nálunk a beszélgetés és az összebújás a kulcs.

Minden este szánunk egymásra időt, amikor leülünk békességben egy pohár finom ital mellé (a gyerekek lefektetése után), és csak egymásra figyelünk. Mindent megbeszélünk, ami aznap történt velünk.

Amikor tehetjük, egymáshoz bújunk: elég egy ölelés, vagy egy vasárnap délutáni ölelkezős szundikálás.