18 éves korban korai egy házasság?

Tetszel nekem, hogy komolyan gondolod a kapcsolatot a barátnőddel, nem csak a szórakozáson jár az agyad.

Igen régen is korábban házasodtak, de az kb nagyszüleid, dédszüleid korában volt és akkor már szakmával rendelkeztek. Akkor is elvárás volt, hogy legyen keresetük a fiataloknak, ne a szülőknek kelljen eltartaniuk őket.

Én is kicsit korainak tartom a házasságot egzisztenciális okokból kifolyólag. Ráadásul nem tudom mióta ismeritek egymást. Átbeszéltétek egymással a részleteket? Hol fogtok lakni, miből éltek, mikor vállaltok gyereket, hogy osztjátok fel a házimunkát? Ismeritek eléggé egymást? Egymás rossz szokásait is el tudjátok viselni? Akkor tetszeni fog a barátnőd, ha 10 kg-t hízik és kócos lesz? Otthon maradsz te is a gyerekeiddel vagy ráhagyod az egészet a párodra?

Nem bántani akarlak, de ilyen apróságokon szoktak veszekedni a párok. És mit szól hozzá a barátnőd? Ő is ilyen korai házasságot akar?

Ne keseredj el, ha a barátnőd haladékot kér. Ez kettőtök közös döntése kell legyen.

Nézd, ez van akinek korai, van akinek nem. Ugyanilyen korban volt egy olyan kapcsolatom amiben megkérték a kezem. Mi 7 hónappal később szétmentünk, el kellett hagynom őt. Sok probléma volt, hosszú lenne leírni. Olyasmik is a végén amit egy férfinak sem tűrnék el soha. Nekünk korai is volt, illetve meg sem kellett volna történnie, mert nem illettünk össze. A kapcsolatunkban alapból sok gond volt. Azt gondoltuk tudjuk rendezni, de ehhez sajnos 2 ember kellett volna. Ő nem volt partner benne, a végére pedig nagyon elmérgesedett a dolog. Teljesen más elképzeléseink voltak a házassággal kapcsolatban is, mint kiderült. Én már picit idősebb voltam amikor végül megházasodtam, (25 évesen, a férjem 22 éves volt akkor), de ez így volt jó. Nem azért mert nem voltam érett fiatalabb koromban, csak az igazi hozzám való társ hiányzott hozzá. Végső soron neked kell érezni, hogy mennyire jó a kapcsolatotok, mennyire van bizalom, őszinteség stb. Gondold át, aztán döntsd el mi legyen. Egy eljegyzést még mindig könnyebb felbontani, mint elválni, ha minden kötél szakad.

Ismerek viszont olyat akinek nem volt korai. Eddig legalábbis nem. 18 évesek voltak, érettségi után összeházasodtak, és mai napig együtt vannak 31 évesen, született 3 gyerekük is. Boldogok.

A másik pár szintén 18 évesen jött össze, pár hónap után a lány terhes lett, lett egy kislányuk, később még két gyerek, közben 21 évesen összeházasodtak. Ők is 31 évesek mindketten, és együtt vannak.

Sok boldogságot kívánok nektek:) 31/N

Alapvetően, józan ésszel (és nagyon általánosítva) azt mondom, hogy korai. DE: 18 évesen kérte meg az akkor szintén 18 éves párom a kezem, 19 évesen összeházasodtunk, aztán 24 évesen született az első, rá 2 évre a második gyerekünk. Így terveztük. Voltak (és valószínűleg lesznek is) hullámvölgyek, kérdés, hogy mennyire vagytok elszántak :D

28/N

Fiatalként mondom hogy korai, főleg hogy ezek szerint még nem is vagytok 18évesek most! Szerelmes és rózsaszínben látja a világot. Akkor érdemes ezen gondolkodni komolyan ha már együtt éltetek 1-2évet a saját lábatokon.

Nekem is azt mondták hogy keresett a szakközepes szakmám, mégsem tudtam benne elhelyezkedni, volt lehetőség de vagy alulfizették vagy irreális elvárások voltak, sok cukrász ismerősöm van és senki se dolgozik benne, utálják már, tovább kellett tanulnom, túléltük hogy munkanélküli voltam, voltak anyagi gondok, egyebek és most gondolkodunk a párommal esküvőn (24évesek vagyunk).

20-22 éves korig még sokat változik a személyiség. Én is álmodoztam 17évesen a házasságról az akkori fiúmmal, hisz szerelmes voltam, de már már elvált lennék, 18évesen elváltak útjaink 3,5év után a továbbtanuláskor mert nem egyeztünk, megváltoztunk és arra is rájöttünk hogy nem ismerjük a világot, másokat, érződött hogy nem tudnánk hűségesek maradni (nekem ő volt a 1. barátom, neki én a 3. barátnője). Jobb is volt, teljesen új környezetbe kerültem a munkahelyen is és a suliban is. Megváltoztatja az embert, akkor nőttem fel és ismertem meg a párom, akivel egyeznek a dolgok, nincs olyan hogy a másik akar valamit előbb, szépen együtt érkeztünk meg az állomásokhoz.

Most úgy érzem, én vagyok a kamaszos álmok megrontója.

A 19.szülinapomon költöztem a vőlegényemhez, fél év múlva össze is házasodtunk.

Visszagondolva, akkor is voltak problémák, de egyszerűen nem tűntek fel.

Hét évig húztuk, de száznak tűnik. Végérvényesen akkor romlott meg, mikor félidős terhes voltam a kicsivel.

De persze lépni nem mertem, így ráhúztunk még három évet.

Szerintem jó alternativa lenne, hogy megkéred a kezét, aztán 2 év múlva összeházasodtok.