Lányok-nők, ti lennétek zöldözvegyek?

Nem. Egyrészt hiányozna a férjem nagyon, másrészt a munkám is.

Szerintem az ideális az, ha a nő és a férfi is le tudja csökkenteni a munkaidejét 60-80%-ra, és mindkettejüknek több idejük, szabadidejük jut a gyermekre.

Nem az, ha az egyik szülő 100%-ban, a másik meg 0%-ban áll rendelkezésre.

Alapvetően szívesen élnék ilyen életet, de:

- ha a férjem annyira rosszul keres, hogy "a nap nagy részét családjuktól távoli munkahelyen tölti el", akkor értelmetlen a dolog, akkor dolgozom én is, két keresetből fenn tudjuk tartani a zöldövezeti életet, és akkor ő is tölt időt a családjával

- részemről elég pörgős típus vagyok, gyanítom, záros határidőn belül találnék valami otthonról, gép elől végezhető munkát, hogy ne érezzem magam haszontalannak. A gyerek és a házimunka nem töltheti ki az életet.

Részemről nem vagyok az egykeresős családmodell ellen - családi körben láttam ilyet, és mindig is baromira irigyeltem a rokon gyerekeket, hogy anyu ebéddel várja őket, délután közös tanulás, este együtt töltött idő... Kulcsos gyerek voltam világ életemben, nekem ez egy álomszerű idill.

Viszont azt gondolom, hogy ez tényleg csak akkor működhet, ha apuka olyan jó szakmával vagy kapcsolatokkal rendelkezik, hogy el tudja tartani a családot a normál 40 órás munkarendben. Az nem család, ha apu megszakad, anyu meg egyedül van a gyerekkel.