Házasságban élő felnőtt férfiak, akik leadjátok az összes pénzeteket az asszonynak, hogy Ő gazdálkodjon vele. Aztán kaptok zsebpénzt, annyit amennyit a feleség jónak lát odaadni, nem érzitek ezt megalázónak? Alárendelőnek, mintha gyerekek lennétek?

Az igen komoly lenne, ha annyi pénzt kizárólag magamnál hordanék... A pénzt betesszük egy széfbe, ahonnan én is és a férjem is kiveszünk annyi pénzt, amennyire épp szükségünk van. Nyilván vezetjük, hogy x összeg volt a bevásárlás, x a számlák, x meg egyéb más, így nincs az hogy "eltűnt" a pénz. Ha nagyobb kiadás van azt meg nyilván megbeszéljük hogy megengedhetjük-e magunknak.

De hát aki még agyilag egy önző gyerek, az nyilván sajnálja a másiktól, de azzal nem is lehet közösen tervezni. Tapasztalat.

Szüleimnél amíg nem voltak olyan jók a fizetések, addig minden pénzük bement a közösbe és be volt osztva, mert tényleg épp hogy csak kijött az 1 hónap belőle.

Mióta jobban keresnek, azóta faterom kifizeti az összes rezsit, a maradékot magánál tartja. Anyum pedig a kaját fizeti. Így kb ugyanannyi pénzük marad "zsebpénzként". Bármikor bármire kell pénz itthon, nincs belőle vita. Ugyanúgy közös a náluk levő pénz, csak nincs az, hogy "uhh adj már lécci".

Fateromnak is könnyebb pl így ajándékot vennie, hisz nem kell lebuknia előre.