Kinek mi a véleménye arról, hogy házasságot kötni, kizárólag szerelemből, nem jó döntés?

Szerintem a szerelem nem elég, mert fontos dolgok, hogy pl. miből fogtok megélni, hol fogtok élni. Hiába kötitek össze az életeteket, ha utána nincs hol laknotok, nincs miből megélni. (Nem feltétlenül saját lakásra gondolok, az nekünk sem volt anno, de valami lakás mégiscsak kell.)

A szerelem amúgy szerintem magában foglalja azt is, hogy ismerem a másik hibáit is, nem csak a jó tulajdonságait, mégis szeretem. Tehát nem vak, mint ahogy a legtöbben gondolják.

Valóban fontos az is hogy miből, és hol fogtok élni, de ez a helyzet bármikor változhat, az lehet csak ideiglenes állapot, egy most szegény is kereshet jól a jövőben (ha törekszik erre), mint ahogy ez fordítva is megtörténhet. Minden esetre én sem mennék hozzá -legalább addig amég nem látszik rendeződni a helyzete egy szegény embernek.

Sokkal fontosabbak szerintem az életcélok. Pl ha az egyik fél nagyon szeretne gyereket, a másik pedig hallani sem akar róla, az nagyon nem jó. Valamint ha az egyikük élete a buli, a haverok, a másik meg inkább a nyugalmat szereti, azt sem olyan egyszerű összeegyeztetni, sőt hosszú távon tönkre is teszi a kapcsolatot. De ugyanúgy igaz ez, ha az egyikük megrögzött pesszimista, vagy munkakerülő, illetve ennek a fordítottja is lehet baj, ha sokkal többet dolgozik mint szükséges lenne, és sosincsenek együtt. És ezen nem szeretne változtatni.

Szerelem nélkül nem házasodtam volna, de úgy sem, hogy "csak" szerelem van, azon kívül semmi nem stimmel. Gondolok itt hasonló célokra, világnézetre, szóval olyan dolgokra, amik alapján össze tudjuk hangolni az életünket. Ha ezek nem stimmelnek, nem fogjuk egymást megérteni, szerintem ilyen esetben borítékolható a válás.

Például nem mentem volna hozzá olyan pasihoz, aki erősen vallásos, mert én nem hiszek istenben, ez pedig az életmódunkban olyan eltérést jelenthet, amin nem biztos, hogy túl tudunk lendülni: én nem akartam a gyerekemet megkeresztelni, egy ilyen pasinak ez fontos lett volna, a vallásos nevelést pláne nem akarom, neki ez is fontos lett volna. Vagy ilyen az is, ha az egyik fél akar gyereket, a másik nem. Ebben kompromisszum nincs, szóval valaki megszívja, és simán megutálhatja érte a másikat.

Nem kell mindenben egyetérteni, meg ugyanolyannak lenni, de az ilyen alapvető dolgokban azért nem árt hasonlóan gondolkodni, ha nem is teljesen ugyanúgy.

29N

Szerelem nélkül eszembe nem jutott volna házasodni soha!!! Viszont ha semmi más nincs ezen kívül, akkor sincs sok értelme. Ha folyton mindenen veszekedtek nincs értelme, mert az csak rosszabb lesz később.

Nagyon fontos, hogy passzoljatok egymáshoz minden lényeges dologban, értékrend, jövőbeli tervek, egyetértés a pénzügyekben, házimunka végzésében stb stb. Rengeteg olyan dolog van ami miatt buktad az egészet, ha nincs megbeszélve, ha nincs egyetértés, ha a párod kvázi nem a társad lesz, hanem az ellenséged.

Lehet lepontozni, nem izgat, de én olyan férfival sem élnék egy percet sem, aki elvárja, hogy miközben mindketten dolgozunk, egyedül végezzem a házimunkát mint valami cseléd. De ez csak egy példa volt.

Ismerek olyan ex párt akiknek a legnagyobb álmuk egy közös gyerek volt. Később kiderült, hogy a nőnek nem lehet gyereke, mikor már a sokadik lombik sem sikerült, a pasi összepakolt és otthagyta 8 év házasság után. Az is kiderült, hogy közben teherbe ejtett egy másik nőt. Olyasmiért válik a férj, amiről szerencsétlen nő nem is tehet... Ha ezt a lehetőséget előre megbeszélik, hogy pl nem akarnak örökbefogadni, csak saját gyereket, de ez nem lehet, akkor elkerülhető lett volna a válás, mert ők pl össze sem házasodtak volna.

Szóval a szerelem mindenképp fontos, de szerintem nem elég egy boldog házassághoz hosszútávon.

De nem tudom, lehet csak én nem értem a dolgot: ha a házasság szóba kerül egy kapcsolatban, akkor normál esetben már ismeri egymást a pár, tehát tudniuk kellene, hogy passzolnak e egymáshoz eléggé ahhoz, hogy még 50-60 évig együtt legyenek.

9

Hát igen. Az ilyeneknek tök felesleges házasodni, akik nem is terveznek véglegesen a párjukkal.