Azt hiszem elhamarkodott döntés volt. Ti mit tennétek?

Így nem érzem jól magam <=> Elválni nem akarok.

Érted a problémát? De azt veszem alapul, hogy a saját boldogságunknál nincs fontosabb. Tedd fel magadnak a kérdéseket:

-Szerelmes vagy még belé, vagy ez már csak szeretet és megszokás, ragaszkodás?

-Vele együtt képzeled a jövődet 10 év múlva is?

-Milyen okok miatt nem akarod elhagyni? Nekem csak annyi jön le, hogy idézem: "amúgy is nagyon megbántanám".

Szerintem tudod a választ.

Pedig addig kéne elválni, amíg még nincs gyerek és fiatalok vagytok.

Ezért nevetek a sok hozzám hasonló korú embeten, akik 20-21 évesen összeházasodnak. Komolytalan

Normális esetben a jegygyűrű csak egy gyűrű, a házasság meg csak papír, és nem változik semmi.

Nálatok viszont igen, írod, hogy te kötve érzed magad, megbántad az egészet, stb. Nem a házasságkötéssel van baj, hanem magával a kapcsolattal, azt kell eldönteni, hogy ez működik még együtt, vagy már nem.

A gond az, hogy most esett le neked (is), hogy lehet, hogy mégsem egymással akarjátok leélni az életeteket, és akkor mi lesz?

Nyugtasson meg a gondolat, hogy hat év után nem volt korai, akkor se, ha fiatalok vagytok. Ha két évvel később házasodtok, ez most ugyanúgy problémát jelentene, mint most.

Ha úgy érzed, hogy vele akarsz élni, nem akarod elveszíteni, akkor tök egyszerű: hozzátok rendbe a házasságotokat!

Semmivel sem vagy jobban megkötve, mint eddig, legfeljebb beadjátok a válást, különköltöztök, gyerek sincs még, és mentek ketten kétfelé. Szó nincs semmiféle kalitkáról meg ilyenekről, ez csak a te fejedben létezik. És ha ott van ilyen, akkor az azt jelenti, hogy te nem VELE akarod leélni az életed, és sajnálod, hogy oda a lányságoddal együtt a választási lehetőséged, hogy más legyen egyszer a férjed.

Amennyiben úgy érzed, hogy de, igenis neked ő kell, akkor meg tedd már magad oda egy kicsit, hogy jól érezze magát veled, mert ő is érzi rajtad azt, hogy a házasságkötés óta vagy ilyen negatív, és bánod az egészet. Így pedig ő fogja azt mondani, hogy búcsúzzatok el egymástól.

Tenni kell a kapcsolatért, hogy újra működőképes legyen, különben csak egyre rosszabb lesz, elhidegültök, és el fogtok válni, akár tetszik ez most neked, akár nem.

Addig természetesen a gyerekvállalásra ne is gondoljatok, amíg nincs minden rendben, mert az lesz az utolsó szög a házasságotok koporsójában. Csak kicsit más elvált nőnek lenni 22 évesen, meg elváltnak lenni 22 évesen, kisgyerekkel.

Ha pedig nem tudtok javítani a kapcsolaton, akkor ne erőltessétek azért, mert ciki lenne elválni, úgyis csak az lesz a vége, legfeljebb kicsit később, és kidobtatok pár évet az ablakon, ami alatt mással már boldogok lennétek.

Nekem furcsa ez a kérdés. Kamu lenne?

21 éves vagy, de 6 éve együtt éltek??? Akárhogy számolom az jön ki, hogy te 15 éves korod óta élsz vele. És ezt a szüleid engedték? Vagy nincsenek, és csak emiatt kapaszkodtál bele ebbe a kapcsolatba?

Talán el kellett volna gondolkodni házasság előtt, nem csak belemenni azért, hogy ne bántsd meg a pasid. Ez a te rossz döntésed következménye, ami most van. Magától nem fog megoldódni a dolog. Kommunikáljatok, beszélgessetek a férjeddel, és legalább próbáljátok meg rendbehozni a kapcsolatot, ha már összeházasodtatok, tegyetek erőfeszítéseket.

A házasság nem bilincs, nem korlátoz semmiben, csak belementél olyasmibe amit valójában nem akartál. Felelőtlen voltál, nem gondolkodtál és most iszod a levét. Ennyi történt. Beszéljétek meg.

Röviden és tömören: el fog múlni. És ez a 7. évetek, szóval ez is belejátszik. :)

Hosszabban: Pontosan átéltem ugyanezt. Csak én már az esküvő előtt éreztem ezt a szorítást. Nagyon rossz volt. Az esküvőm előtti este olyan pánik volt rajtam, hogy azt elmondani nem tudom... ott visszhangzott bennem, hogy "örökké"... Ezt szar leírni úgy, hogy szeretem a férjemet, de segíteni szeretnék. Mindenhol van valamilyen oka. Nálunk azért is volt ebből ekkora problémám, mert a gyerek kérdés ott lebegett (most is ott lebeg), lehet sosem fogok szülni. (Nem volt jó érzés így "lekötni" a féjrem, az sem volt kellemes, hogy aznap mindenki a gyerek kérdéssel hozakodott elő, de az egyházi szövegben is esküt tettem arra, hogy elfogadom a gyerekeket, akikkel Isten megáldja a házasságomat. Pedig nem igaz. Azóta is szedem a fogamzásgátlóm, mert nem eshetek teherbe még, talán 1 év múlva az orvosom szerint.)

Én kicsit később mentem férjhez, 25 voltam.

Nem véletlenül házasodtál meg, te is láttad, hogy vannak választási lehetőségek és a kevésbé rosszat választottad, valószínűleg vele szeretnél maradni. Az életben hozunk néha kompromisszumokat, hogy egy hosszútávon jó döntést hozhassunk. Egy kicsit a fejedben tedd rendbe a dolgokat. Tudatosítsd, hogy a jó döntést hoztad meg. Ha nem éreznéd ezt a kalitkás dolgot, akkor is együtt lennétek. És gyere rá, hogy semmiről nem maradsz le így és semmi sem kell, hogy változzon. Beszélj a férjeddel is, hogy fiatalok vagytok még nagyon és szerinted fel kéne kicsit rázni a dolgokat. Csinálj/csináljatok olyan dolgokat, amiket eddig soha, hogy tágítsd picit azt a kalitkát, amit érzel magad körül. Ha a férjed eddig a társad volt, akkor szerintem most sem lesz gond. Írj bakancslistát, érezd, h élsz, h nem kell semmiről lemondanod így sem, az életed csak sokkal több lett attól, hogy van egy támogató társad, nem kevesebb. Ha idővel sem múlik ez az érzés, az tönkre fogja tenni a kapcsolatodat, érezni fogod, ha ki kell lépned innen, de szerintem adj még időt magadnak.