Gondok adódtak a házasságban. Mit tegyek?

3 éve vagyunk házasok, külföldön élünk, idősödő szülőkkel...ez lényeges lesz, kifejtem bővebben. Én a nő vagyok sajnos eddig csak részmunkaidős állások jöttek össze nekem, a férjem teljes állásban dolgozik. A tavalyi évben elbocsajtották férjem, 2 havi fizetését nem fizették ki. Mivel nem volt spórolt pénzünk nehéz anyagi körülmények közé kerültünk itt kint. Nem azért nincs spórolt pénzünk mert nagy lábon éltünk, öreg autónk van, és minden pénzt próbáltunk beosztani. Albérletben lakunk azt muszáj fizetni, nulla pénzből nehéz volt de csak sikerült. Úgy érzem nagyon eltávolodtunk, ő csili villi autót akar minimum 150000 Eurosat hitelre, én nem szeretnek hitelt. Most van kilátásban nekem egy állandó, 8 órás munka. Mondtam neki ha ez bejön spóroljunk és egy másfél éven belül összejön az álom autóra. Gyereket is szeretnénk. Vagyis eddig azt hittem mind ketten szeretnénk. De azt mondta nem biztos, hogy ő is akarja. 28 leszek az idén. Mit tegyek? Nagyon szeretem a férjem. Megértem, hogy szeretné elérni az álmait, de nekem is vannak. Amikor elvett családra vágyott, most meg nem? A szüleim idősek, betegek, nehéz, hogy nem tudom segíteni őket. 28 évesen késő lepkednem bárhova? Nem tudom mi legyen. Úgy érzem az életem egy csőd. Nem szeretnék elmenni egymás mellett a férjemmel, hiszen mikor összehazasodtunk egy irányba képzeltük el, most változott. Menjek haza Magyarországra és éljek a szüleimmel a saját lábamon? Vagy a tartsak ki a férjem mellett hátha jobb lesz egyszer? Ne nézzetek hülyének, nyilván nem idegenektől várom a választ de nagyon nehéz lenne haza mennem mert a szüleim lehet belehalnának..szív betegek konkrétan, nem kell nekik semmi stressz... nem tudnám elviselni, ha én miattam halnának meg. Teljesen el vagyok keseredve.