Gondok adódtak a házasságban. Mit tegyek?

28 éves nőként én nem mondanék le a gyerekről, ha erre vágyok.

Milyen infantilis ember, hogy a kocsiban a minimális vételár a döntő... kinek akar flancolni hitelből?

Az van, hogy eljött a pont, amikor tényleg le kell ülni megbeszélni a dolgokat. Mi a jövőkép és ki hogyan képzeli el a dolgokat.

A párod nem mondhatnám, hogy család centrikus.

Ha tényleg igazán szereted akkor tegyél meg mindent annak érdekében, hogy újra egy utatok legyen. Az nem baj ha vannak neki is igényei és neked is, lényeg, hogy meg tudjátok beszélni, hogy ne cselekedjetek olyat amit megbánhattok.

Van két gyerekem, akiket egyedül nevelek, így őszintén írom, jelenleg a helyedben nem erőltetném a gyerek témát. Egyébként sem szabad sohasem erőltetni, de ilyen helyzetben pláne nem. Egy autót el lehet adni ha rosszra fordul a helyzet, egy gyerekkel nem szabad játszani.

Másik, hogy gyereket magadnak és leendő apukának vállalj, aki ugyanannyira szeretné, mint te, és semmiképpen se a szüleidnek!! Szerinted szüleid mit szólnának hozzá ha miattuk erőlteted a gyereket és utána meg az apja nélkül nő fel a gyereked, csak hogy nekik örömet szerezz? Nyilván nem csak miattuk vállalnád, érezni, hogy te is szeretnéd, de a gyereknek nem csak rád lesz szüksége hanem az apjára is! Nem bántásból, de jobban az apjára mint a szüleidre. Persze a legjobb ha teljes a kép.

Szóval tedd fel a kérdést: szereted a férjed igazán és szeretnéd, hogy ti ketten újra rendben legyetek? Ha igen tegyél meg mindent ezért. Egészen addig, hogy még ne ess át erőltetésbe. Ha rendben lesztek ti ketten, hidd el jönni fog a baba is. :)

Még egy. Attól pillanatig se félj, hogy ha nem jönne össze a férjeddel újra akkor neked 28 évesen vége az életnek párkapcsolatilag. 35 évesen, 3 éve szabadon, elárulom, hogy a mostani ffiak nagyobb többsége 30 felett kezd csak el beérni. Nagyon kitolódott náluk a komoly gondolkodás, szóval ne aggódj, főleg gyerek nélkül. Gyerekkel nehezebb lenne új párkapcsolat, de az sem lenne lehetetlen.

Fel a fejjel! Nincs még vége semminek :)

Üzi.: ha még nem olvastad Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvét az 5 szeretetnyelvről, akkor lehet érdemes elolvasni, nagyon érdekes és tanulságos is

Nehéz elfogulatlanul írnom, mert ezek mintha mi lennénk a volt férjemmel.

Hozzá mentem 29 évesen, elveszítette a munkáját, a közösen, hitelbe vett lakást eladtuk, szerencsére úgy felmentek akkor az ingatlan árak hogy maradt belőle pénz. Vettünk egy lakást Budapesten, hogy itt is kipróbáljuk. Amúgy is depresszióba esett. Én már nem is akartam vele gyereket, mert beláttam, hogy nem való apának, pedig elsőre nagyon úgy tűnt. Egyszer csak teherbe ejtett a megkérdezésem nélkül (nem volt otthon óvszer és szó szerint nem szállt ki Hatvannál) és annyit vetett oda, hogy "úgyis mindig ezt akartad, nem?"

33 évesen szültem. A kapcsolatunk addigra már tragikus volt. A szülés után egy-két próbálkozástól eltekintve már nem nyúlt hozzám többet. Másfél éves volt a gyerek amikor lelépett Londonba dolgozni, mert nem bírta már itt, nem tudta rendesen megtanulni a nyelvet stb. Azóta is ott él közben elváltunk. Szereti a gyereket, de messziről könnyú neki, én meg negyven évesen gyerekkel nem igazán találok olyan társat akivel tényleg szerelemből lehetnénk együtt.

Még fiatal vagy, ne ragadj le egy ilyen kapcsolatban. Egyedülálló anyának lenni borzalmas. Nálunk ugyanez volt, sosem volt elég pénzünk. Nem szórta látványos dolgokra, de kifolyt a keze közül és nem volt soha megtakarítása.Nem igazán akart családot, csak azért döntött a gyerek mellett, mert emlékei szerint én igen....de az már évekkel azelőtt volt. A mai napig nincs pénze, mindig épp megél, az utolsó bérét visszatartják amikor vált (építő ipar).

De nekem egyedül könnyebb,annak ellenére, hogy a gyerektartást elég ingadozóan küldi, ha küldi. És nem a bére 20%ában állapodtunk meg, sokkal kevesebbel beérem hogy tudjon valamit kezdeni az életével. De nem sokat kezd vele.