"Menj a p. ba, a gyerek játszik! " Ezt férjem mondta nekem, amikor leült, hogy meghallgassa a gyermek zongorajátékát. Hát szóhoz sem jutok. Hozzá lehet szokni a durvasághoz? Nekem nem megy

Hozzá lehet szokni, nagymamám is tűrte volna bármeddig. Akkor lépett, mikor a férj már a gyerekeket is kezdte veszélyeztetni.

Ettől függetlenül én, mint felnőtt ember, leülnék vele beszélni, hogy nem érzi-e úgy, hogy a gyerekei anyja egy kicsit emberibb hangnemet érdemelne.

Nem kéne türni,hozzá szokni lehet és válni is.

Ügyvéd szülők na és akkor mivan?

Felveszed telefinra ahogy gorombáskodik veled az nem magyarázzaki a bíróságon...csak rokonszenvesebb leszel a bírónak egy kis sirás...stb tuti nyerő felállás.

A gyerekek miatt együtt maradni pedig a legrosszabb amit tehetsz egy elba-szott családképük lesz. A válas és csonka család jobb

Egy viszonylag boldog anyu egy viszonylag boldog apu,jobb mint egy idegroncs anyu és egy ordibáló idegbeteg apu.

Bár miért maradtál vel ennyi ideig? Meg elsietett házasság volt...

Aha, tehát azért vagy vele, mert kényelmesebb, mint egyedül? Valóban egyszerűbb, hogy neked semmit nem kell csinálnod, meg x évig otthon maradhattál "gyerek" címen...

Nevetséges vagy, egy megalázkodós kislány, aki egyedül élni is képtelen.

Kérdés: mi az istenfs.záért szültél te gyereket, mikor magadért is képtelen vagy kiállni?! Jó az, hogy a gyerek majd ezt fogja alkalmazni a kapcsolataiban, hogy a nőnek kuss a neve? Mert most pontosan ezt a mintát látja: apa ocsmánykodik, anya meg lábtörlőként éldegél.

Gratulálok, így kell perfektül elcseszni egy gyerek életét.

Attó, hogy jogász a gyerekeket nem vehetik el tőled. Ahhoz azért nyomós ok kell. Plusz megkérdezik őket, ha már nem kicsik.

Jobb, ha minél előbb lépsz. Annál előbb megszababdulsz.

igen, nekünk könnyű, nem vagyunk a helyedben, de a helyedben lépnénk!