Segítene, aki volt már ilyen helyzetben?

régen jó volt. csak megszületett a gyerekünk, kevesebb idő jutott rá. meghíztam, aztán elkezdett szóban bántani,hogy kövér vagyok,semmirevaló a munkám,nem tudok gyereket nevelni. most ősszel azt mondta nekem,nem tart nőnek és nem szeret. mikor mondtam neki,hogy ez szarul esett,akkor nem értette,miért.olyasmi alkatú nőkre fújjog,mint én vagyok.hogy gusztustalan. és tudom azt,hogy nem tetszem neki. évek óta nem ölelt át csak úgy, a kezem nem fogja meg, nem csókol meg. itthon semmit nem segít, mert ő dolgozik. nem mellesleg én is 8 órában, mellette a gyereket szinte egyedül én nevelem, egyetemre járok, háztartást vezetek. reggel fél 6kor indul a napom, etse rákérdez fél 10kor,miért alszok el. a gyerekkel is csak morog, nem ül le vele játszani. szerinte van valakim, és nem tudom meggyőzni, hogy sosem léptem félre. legutóbbi beszélgetésünkkor pedig előjött, hogy már esküvő előtt le kellett volna lépnie, csak nem tette,mert nem volt elég tökös.

biztosan bennem is van hiba,én is hülyén viselkedtem a házasságunk alatt,csináltam én is hülyeséget. de ezek után már én nem kívánom az együttlétet.