25 év házasság alatt a férjemnek mindig volt plátói szerelme, ezt most tudtam meg. Ti mit tennétek a helyemben?

Hasonló helyzetbe kerültem én is mint a férjed, 45 ff létemre, plátói szerelembe estem egy volt kolléganőmbe, aki másik

munkahelyen talált munkát, így eddig fel sem fogtam, hogy nem láthatom többé, ez nagyon kétségbeejtő :( Egyfajta kölcsönös

vonzalom volt és van köztünk, ezt érzékeltem, korábbi munkahelyi bulikon jókat beszélgettünk, jól megértettük egymást, ezt

lehet érezni.

Az utolsó napokban éreztem, azt, hogy megveszek, hogyha nem láthatom, ez az utóbbi néhány hétben zajlik, korábban mivel

hetente többször találkoztunk, akkor nem foglalkoztatott a dolog, mintha tudat alatt, tudtam volna, hogy találkozunk úgy is

nemsokára láthatom!

A mai világban könnyen tudok kommunikálni találkozás nélkül is a plátói szerelem tárgyával! Egy találkát tervezünk, olvastam

róla, hogyha mégsem az elképzelt, ideális oldalát mutatja, akkor kiábrándulhat belőle az ember(ami nagyon szörnyű érzés,

számomra, így előre végig gondolni) Eddig nem mondtam meg a volt kolléganőmnek, hogy mit érzek iránta, a találkát

tervezgetjük, egy baráti találkát, egy nyilvános helyen, ahol bárki ismerőssel szívesen leülnék, így is fogom fel, miközben

belül nagyon várom a találkát.

Az eszem azt mondja, hogy ez a találka egy kis kötetlen beszélgetésre fog szolgálni, a szívem meg azt, hogy nem bírom, ki, ha

nem lehetek a közelében!

Az egész dologban az a szörnyű, hogy van egy 17 éve tartó házasságom, és két gyerekünk is. Soha nem csaltam meg a

feleségemet, nem is fogom! A házaséletünk csődben van, az intimitás, a szeretet kikopott a házasságunkból, egyfajta

elhidegültség van a kapcsolatukban, amit én viselek rosszabbul, a család, a gyerekek születése utáni időszak, a heti

küzdelmek, a nagyszülők(szüleink) nem törődöttsége, mind hozzá járulhatott ehhez. A két gyermek között nagyobb életkori

eltérés van, a második gyermek születése előtt is volt, egy fajta eltávolodás közöttünk, hasonló helyzettel. Akkor is én

viseltem ezt rosszul, a feleségem elvan az intim érintések és szeretettet sugárzó szavak nélkül, a napi problémákon töri a

fejét, pedig ez felfogás kérdése, hogy miként tekintünk egy dologra. Én szerettem volna, ha nem így alakul az életünk,

próbáltam kedves és türelmes lenni, akkor gyanakvó lett, hogy csak "érdekből vagyok olyan vele". Nem az első eset, hogy

plátói szerelembe estem 1x a 2.gyermekünk születése előtt történt..., de azt túléltem! Már kiábrándultam a feleségemből, mert

látható, hogy sokat idegeskedik, többszőr az anyám szerepét próbálja játszani, ami felháborító! Ebből a tapasztalásból

mondom, hogy 2 ember kell, ahhoz, hogy megromoljon egy kapcsolat, és az egyik fél szerelmes legyen egy másikba, nyilván nem

lehet összehasonlítani két házasságot, de jó végig gondolni.

hogy mit tesz az ember. Nem írtam, hogy részt próbálok venni maximálisan a gyerekek életében, sokat vannak velem, nem azt az

álláspontot, képviselem, hogy a gyereknevelés az csak, kizárólag asszony feladata. De mégis megy a házsártoskodás a részéről,

hogy keveset foglalkozom a gyerekekkel, stb, ez teljesen felőrölte a kapcsolatunkat, nemhiába történhet ez velem, hogy plátói

szerelembe estem egy másik személybe, tehát nem az feleség a szerelem tárgya.

Tehát most találka előtt állunk a volt kollegínával, amelyet nagyon várok, utána meglátom, hogy ő milyen irányban , nem

akarokm becsapni és áltatnia szerelmem tárgyát, szem a törvényes arámat sem, az szemét dolog lenne! két dolgo között őrlödöm,

a szerelem és a házasság békiolya között.

Kontrollálni fogom a helyzetet, mert a házasságomat nem fogom egy megcsalással felrugni, azt érzem, hogy ezek a gondolatok

egyfajta megcsaláshoz hasonlóak, de az elhidegülést is annak érzem, amelyért nem csak én vagyok a felelős. Igaz a

feleségemtől való válás lehetősége is ott lebeg a szemem előtt(ez már korábbi érzés, volt, hogy mondtam, a feleségemnek, hogy

egy kihűlt kapcsolatban nem lehet élni). A gyerekek visszatartó erők részben, de a viták, veszekedések nem teremtenek

egészséges körülményeket nekik sem.

Kistelepülésen élünk, ebből kifolyólag sok mindenki ismeri a másikat!