Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogos férjem részéről ez a felvetés?
5 éve vagyok a férjemmel, 2 éve házasok, 1 éves gyerekünk van.
Megismerkedésünk előtt pár héttel költöztem ebbe a városba munka miatt. Mindenkim 200km-vel odébb van.
Ezért mikor megismerkedtünk, nem jártam szinte sehova csak dolgozni, ill vele közös programokra.
Néhány hetente mentem haza barátnőzni, néha ők jöttek, de a távolság, munka miatt ezek azért ritka alkalmak voltak.
Ezért mondhatni otthon ültem nagyrészt.
Férjem eléggé társasági ember, illetve van egy hobbija, aminek minden hétvégén hódol már vagy 20 éve, ezért hétvégén sokat jár el, néha hét közben is.
Szülés előtt az én szociális igényeimet kielégítette a munka.
Ha mentem valahova,pl ruhát nézni, mozi, futás, azt akkor tettem, mikor férjem nem volt otthon. Szóval az ő szemszögéből tényleg folyton otthon ültem.
Az elmúlt egy évben mindenhova gyerekkel mentem. Olyan jól esne néha csinálni valamit, akár csak egyedül elmenni Tescoba, vagy kirakatokat nézni, bármi.
Férjem viszont nem érti. Nem akar egyedül itthon lenni a gyerekkel. Pedig amúgy jó apa, pelenkázza, fürdeti, játszik vele, de egyedül nem nagyon"bír el"vele.
Sokat veszekszünk ezen. Én ugye nehezményezem, hogy éli világát, van élete rajtunk kívül is. Rettenetesen irigy vagyok rá, bevallom. Nem sajnálom, tőle, de úgy érzem megőrülök, ha nem lehetek néha kicsit gyerek nélkül.
Itt jön a kérdés és férjem panasza.
Ilyenkor mindig az a válasz, hogy így ismertem meg, ő is engem. Én tudtam, hogy hétvégén keveset van itthon, ő úgy ismert meg, otthonülő vagyok(persze, hisz nem volt kivel mennem).
Nem érti miért nem elég nekem a közös családi program hámasban. Miért találom ki így 5 év után, hogy elmászkálnék itthonról könyvtárba meg ilyenek.
Mit tehetnék ilyenkor? Jogos, ha eddig így volt, most már ne"találgassak"?
válasza:Pedig tényleg jól eljátszik vele, tanítgatja. Nem az van, hogy megjön és felé se szagol.
De ha én szeretnék gyerek nélkül menni valahova, akkor jön a sértődés, szájhúzás.
Pl mennék a közértbe, inkább megy gyorsan ő, merthogy utánam sírni fog a kicsi meg ilyenek.
Szószerint még az okmányirodába is jön velem a kicsi.
Van itt még valaki hasonló helyzetben?
válasza:Igazából ha be van korlátozva az életed a pici miatt, abba bele lehet gárgyulni. Nézz utána neten, hány házasság romlott meg azért, mert a nő élete szinte a 4 fal közé koncentrálódott.
Én leülnék még egyszer a párommal és nagyon higgadtan elmondanám neki, hogy ha akkora kéjmámor a kölyökkel lenni, akkor töltse ő vele a szabadnapjait és meglátjuk meddig bírja! Egy nőnek is kell egy kis szünet, pár óra, amikor csak magának élhet. Egy régi iskolatársamat láttogatuk meg, akinek szintén volt egy pici babája. Mikor meglátott minket majdnem sírva fakadt, annyira kikészült már attól, hogy nincs élete. A párja szintén nem volt partner ebben. Akkor mi csajok összefogtunk és felváltva vigyáztunk a picire, közben a többiekkel elment csajos programokra. És utána visszaállt a lelki béke.
A férfiak hajlamosak a lelki dolgokat elbagatellizálni, de neked ezt nem szabad annyiba hagynod! Mond meg hogy neked is kell egy kis pihenőidő, és ha ő mint apa nem akar neked segíteni, hogy jobb lenne a családi élet, akkor majd idegenek fognak segíteni! (ha kell keres egy babysittert, vagy szomszédnénit aki vigyázz a kicsire)
válasza: válasza:Egyébként azt mondja, ha a gyerek kicsit nagyobb lesz, szépen jár és beszél, akkor majd csinál vele programot kettesben, remélem ezek nem csak üres ígéretek meg időhúzás.
Azért jó tudni, hogy másnál is volt ilyen és volt belőle kiút.
válasza:Utolsó,
Ilyesmivel próbálkoztam, hogy szeretnék én is valamit kezdeni magammal, mozogni, legalább a közeli szabadtéri fitnessgépekhez lejárni.
Ilyenkor jön az a duma, hogy nem így ismert meg, hogy nekem ilyen igényeim vannak, ellenben én őt igen és nem fair, hogy így évek után meg gyerek után találok ki ilyeneket.
válasza:Beszéld meg vele, hogy rosszul látja a dolgokat.
Egyébként nem értem, miért baj az neki, ha eljárnál néha bevásárolni, vagy mozogni, nem hogy örülne neki.
Akkor is eljártál: minden nap dolgozni, hogy mást ne mondjak.
Ez csak egy kifogás, hogy ne akarj kimozdulni otthonról, az igazság az, hogy ő nem akar a gyerekre vigyázni, és fél.
Ez később se lesz jobb, pl. ha szépen beszél, jár, és rohanhat utána a játszótéren, miközben ordít, hogy "nem, nem, nem", akkor azért nem fog bírni vele.
Ne érdekeljen a férfihiszti, nyomd a kezébe a gyereket, hogy időpontod van fodrászhoz/körmöshöz, és oda NEM viheted a gyereket, két óra múlva jössz.
Szokja meg, mert lehet olyan, ha újra dolgozni kezdesz, hogy neki kell elhoznia, vagy elvinnie egyedül, elvégre te dolgozol. Illetve bármi előfordulhat: ha ne adj isten kórházba kerülnél egy hétre, addig mi lenne vele?!
Két órát ki fog bírni, a gyereknek se lesz baja, ha kicsit sír.
És fontos, hogy néha ő is legyen nélküled, különben az oviba beszoktatás maga lesz a pokol az egész családnak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!