Hogyan javíthatnék a kapcsolatunkon?

hibák:

Azért döntöttünk ilyen hamar a házasság mellett mert várandós lettem

Tudni kell hogy teljesen különböző emberek vagyunk

tul.képpen ez halálra volt ítélve a legelején, legközelebb védekezz

Nem írtál arról, hogy a férjednek milyen érzései voltak az első gyermek elvesztése után.

Lehetséges, hogy benne úgy képeződött le az egész, hogy azért nem tud most veled szeretkezni, mert tart attól, hogy ismét elvetélhetsz vagy gond lehet a születés körül.

EZt a veszteséget ti nem beszéltétek át, jól látom, ugye?

Egy ilyen a legstabilabb párkapcsolatokat is kikezdheti, mögöttetek azért nem voltak évek, összeszokás és azt valljuk be: egy becsúszott gyerek sem a tudatos családtervezés része. Ezzel együtt tényleg részvétem.

Amit tudnál tenni a jobb kapcsolatotokért: szakértő bevonásával átbeszélni ezt az újabb tervezetlen terhességet, annak elfogadását (már ha a férjed valóban szeretne mind férjként, mint apaként helyt állni- mert lehet, hogy az is egy megoldás/válasz lesz, hogy apaként felelősséget vállal, de férjként a továbbiakban nem, ha így jönnek-mennek a terhességek az életedben úgy, hogy azért azt nem egy közös elhatározás előzi meg...)

Keressetek fel közösen egy párkapcsolati terapeutát, tanácsadót, esetleg egy gyászfeldolgozással foglalkozó szakembert, hogy ne legyenek közöttetek ki nem mondott dolgok és a második gyermeketeket mindketten lelkileg megtisztulva, a korábbi gyász terheit levetve, egymás iránti bizalomban megerősödve tudjátok várni.

A jelenlegi helyzet változatlanul hagyása szerintem nem vezet jó irányba. A baba még meg sem született, de már elhidegültetek egymástól. A pici születése után nagyon, de nagyon szükséged lesz az apa támogatására (már ha úgy döntötök, hogy közösen tervezitek a továbbiakat), a gyermekágyas, kisbabás időszak egy nő életében tényleg egy megerőltetőbb, kiszolgálatottabb helyzet (fizikailag is, lelkileg is, most elsősorban ezekre gondoltam).

Komoly bizalmi válságban van a kapcsolatotok, ha nincs bújás, intimitás, ha megkérdőjeleződik a gyermek fogantatása!

Nem "rámászni" kellene, hanem megteremteni a nyugodt feltételeket egy őszinte, sallangoktól mentes beszélgetésre, felvállalni mindkettőtöknek azt, hogy mit akartok vagy nem akartok egymástól, az élettől, akartok-e vagy sem szülők, társak lenni és hogyan tovább.

Ha nem megy kettesben, akkor kérni független szakembertől segítséget.

Minden jót és boldog babvárást kívánok.

39N

Az az egyet nem értem, egy ilyen pocsék kapcsolatba minek vállalsz be gyereket?!

Vallásos vagy? Ne már, hogy nem jutott eszedbe, hogy Isten akarata, hogy nektek ne legyen közös gyereketek, és ne kössön össze titeket, mert nektek nincs egymás mellett keresnivalótok.

Azt írtad, hogy legjobban az kezdte ki, hogy a baba elhunyt.

De nem ez volt az első, nem innen indult.

A kapcsolat innentől rohamosan romlott, amit nem is csodálok. Neki is nehéz lehetett, hogy támasz nélkül maradt, és még téged is istápolnia kellett.

Az is lehet, hogy NEKI viszont megfordult a fejében, hogy jobb, ha a gyerek nem maradt veletek, és lehet nem is kellett volna bevállalni.

Ezért is fordulhatott el tőled, mikor újra teherbeestél. Ez véletlen volt? Csak te akartad? Közös döntés esetleg, amit mondjuk kétlek?

Ami komoly gond még, hogy a barátai és a rokonok ellened tudják hangolni. Ha nem akarja, nem lehet. Elküldi őket a búsba, és leállnak.

De itt erről szó sincs.

Sőt, még meg is aláz előttük.

Minek kell ilyen előzményekkel újra kibékülni?! Döglött lovon akartok lovagolni.

Ennek a kapcsolatnak vége, sem intimitás, sem gyengédség, de még csak barátság sem maradt belőle, csak megtűritek egymást, mint két idegen, mert összekényszerít az újabb terhesség és a házasság.

Lehet, hogy a barátainak tökéletesen igaza van, nem illetek össze, és mindenkinek a legjobb lenne, ha elválnátok. Akkor is, ha ez a te vallási nézeteiddel ellenkezik.

Egyébként mindenképp válás lesz a vége, mert így nem lehet élni. Legfeljebb a férjed beadja a válást, te meg nem jelensz meg a tárgyaláson, és akkor is elválasztanak.

Egy házassághoz két ember kell, a váláshoz egy elég.

Nagyon sajnálom a babát, aki az egésznek issza a levét, és nem tehet semmiről. :(

Kérdező, ezzel az utolsó két kommenteddel abszolút bebizonyítottad, hogy teljességgel éretlen vagy még.

"Lehet mondani hogy felelőtlen vagyok stbstb de én csak babának akarok jót." - "...lekezelő volt velem,megszégyenített a haverjai előtt stb..." - Ez lenne az apaminta, amit a gyerekednek látnia kellene?

Senki nem támadott téged, de amit csinálsz az nem egészséges sem neked, sem pedig gyermekeidnek a későbbiekben (de ezt sajnos majd csak évek múltán fogod látni, hogy ilyen apa példa milyen károkat okoz).

Többségében nálad sokkal nagyobb élettapasztalattal rendelkező, több ember mondta teljesen ugyanazt. Ezen kellene kicsit elgondolkodni, ahelyett, hogy személyeskedni kezdesz. Fiatal vagy, gondolkozz, nem csak magadért, a gyermekeidért. Az apa példa pedig tényleg döntő fontosságú, pont ezért nem értem, hogy miért a kérdésben felvázolt apa példát szeretnéd nekik mutatni...

5. válaszolód vagyok (39N)

Kérdező, itt szerintem senki nem támadott le durván téged, de te elég idegesnek tűnsz.

A te életed, nem a miénk, véleményt kértél, elmondtuk.

Ezzel együtt- mondjuk eső után köpönyeg, de a jövőre nézve talán még nem!- mondjuk FELELŐS nőként azért nem ártana tudni, hogy mi a fogamzásgátlás. Az "éppen felírattam volna a fogamzásgátlót" az NEM az.

Nincs gond a megszakítással sem, vagy a nem védekezéssel/naptármódszerrel stb. sem- ha a pár számára nem gond egy gyermek érkezése és ezt KÖZÖSEN megbeszélték, eldöntötték és pontosan tudatában vannak annak, hogy ezek a védekezési (vagy nem védekezési) módok nagyobb arányban eredményeznek terhességet, mint mások.

Én azt hiszem normális, kulturált választ adtam.

Fenntartom ezzel együtt azt, hogy a felelősség és a gondolkodás nem az UTÁN kellene, hogy kezdődjön, amikor már összejött egy NEM VÁRT, nem tervezett terhesség (én is hiszek Istenben, de abban nem, hogy észt nem adott a megfelelő védekezési technika GONDOS megválaszására- vagy ha a te hited szerint nem, akkor meg NEM KELL házaséletet élni, amíg az a tabletta vagy akármi nem hat, nem használható stb.)

Senki nem kért itt téged arra, hogy vetesd el a gyermekedet, ez a te egyéni döntésed- de azért azt ó lenne látnod, hogy a gyermekvállalás az nem csak egy rózsaszín cukorfelhő, kőkemény felelősség és jó lenne, ha ebben társra lelnél a férjedben.

Egy gyermeket nem csak szavakkal kell akarni- mármint jobb helyeken.

Ilyen érzelmi sivárságba, anyós érzelmi "holdudvarába" tervezés nélkül gyermeket bevállalni tényleg nem volt egy okos döntés.

A többi válaszoló is csak erre szeretett volna rávilágítani talán, nem gondolod?

Azért kérlek szépen, hogy legalább B tervnek készülj fel az önálló, felelős egyedülálló anyaságra is, mert lesznek még itt gondok, nem is kevés, ha ilyen fokú a nem-beszélgetés nálatok a házasságban.

Minden jót azért továbbra is.