Te a szerelmedhez mentél hozzá?

Igen. Ezt biztosan állítom. Voltak férjem előtt kapcsolataim, de egyikükkel sem volt az az igazi "áttörő" érzés, mint vele. Nem is gondoltam, hogy tudok valakit ennyire szeretni egyáltalán. Nem volt sokáig hasonlítási alapom. De mikor megismertem és összejöttünk, hát igen..... éreztem, hogy vele minden más.

Minden.

Szóval szerintem megl lehet érezni, ha a szerelméhez megy az illető. Azóta átéltünk sokmindent, van 2 gyerekünk. Vannak vitáink, de mindig azon vagyunk, hogy megoldjuk. Tudom, érzem, hogy ha elszalasztottam volna őt, akkor senki mellett nem éreztem volna hasonlót.

Igen, de nem működött. Nagyon mások voltak hosszabb távon a céljaink, a habitusunk, az életformánk. Egy idő után egyszerűen nem működött.

Most egy olyan kapcsolatban élek, ahol szeretem és tisztelem a párom, nem lángolunk a szerelemtől, de bármit megtennénk a másikért. Hasonlóak vagyunk és hasonlóak a vágyaink, céljaink az életben.

Nem! Én barom, hanem egy teljesen más tipusú csókához akit nem birok már sokáig elviselni.

Hasonló legyen akivel házasodsz!

Ezen én is sokszor elgondolkozok... Még pszichológusnál is voltam, ezzel a kérdéssel, mivel volt egy nagy szerelmem fiatal fejjel, amiről pontosan tudtam, hogy na ez az a nagy betűs szerelem, amiről mindenki zenét ír és filmet forgat, és maga a másik jelenléte is pontosan elég ahhoz, hogy egész álló nap vigyorogj. Sajnálom, hogy mégis annyira mások voltunk, hogy tönkrement a dolog. Azóta és előtte sem éreztem hasonlót. A mostani párom teljesen más, hihetetlenül egyformák vagyunk, szinte mindenről azonosan gondolkozunk, azonos értékrend jövőbeli elképzelés... Szeretem is, és vonzónak is találom, de egész egyszerűen nem ugyanaz a mindent felkavaró lángoló érzés. Pszichológus azt mondta, ne várjam, hogy minden szerelem egyforma lesz, hisz jelenleg engem az is meghatároz, hogy egyszer csúnya vége lett, és másképp mentem bele, más volt az egész, sokkal tudatosabb választás.

Mai napig nem tudom, hogy ez helyes e, hogy egy olyan férfival vagyok, akivel tökéletesen működünk együtt, épp csak nincs tűzi játék. Igazán irigylek mindenkit akinek a kettő együtt jött össze. De szerintem sokan nem ilyen szerencsések.

Áhh :D Álmaimban :D Persze szeretem a házastársam, úgy érzem, jól döntöttem Vele, de nem ő az igazi (ezt ő tudja is) Nem az a lángoló szerelem van köztünk, arról már lemondtam, akit én szerettem annak nem voltam elég hűtlen/szemét/csúnya. Ő megbízható, vele végre családot alapíthattam, nem rohant az exhez az első gondnál. És igen, kívánm a párom, hiányzik ha nincs mellettem, nagyon szeretem.

Le leszek pontozva de leszaaarom :)

Én soha nem kötöttem volna össze az életem olyannal akiről tudom, hogy nem ő az igazi, nem ő a lelki társam és nem vagyok belé szerelmes. Nekem egy ilyen megalkuvós kapcsolat nem elég egy életre...Számomra egyszerűen KEVÉS!

Én a szerelmet választottam:) Életem egyetlen szerelméhez mentem feleségül.:) Ő sem vett volna feleségül olyan nőt akibe nem szerelmes.

Volt akit szerettem korábban, de szerelmes nem voltam belé. Tudtam, hogy nem az igazi. Soha nem lettem volna így boldog, nem tudtam volna leélni az egyetlen életemet egy langyi kapcsolatban. Elég hamar, 1 éven belül ki is derült, hogy nem működünk együtt, én nem az a fajta nő vagyok aki neki kell, és ő nem az a pasi aki nekem kell, otthagytam. Életem legjobb döntése volt.