Miért van ekkora tiltakozás a házassági szerződések intézménye ellen?

Nem olvastam végig a kommenteket, elnézést, ha ismétlek.

Sokan szeretik itt habzó szájjal hangoztatni, hogy a nincstelen aranyásó csajok kapálóznak ellene, és fúj, megint a nők, de én azt gondolom, nincs így.

Persze, van benne egy ilyen réteg is, de az a kisebb százalék.

A dolognak van egy érzelmi vonulata is. Mégpedig az, hogy arra gondol a másik, hogy mi lesz "utána". Egy házasságra készülve a szerelmes, rózsaszín ködben úszó illető (lehet férfi és nő is, mindegy a lényeg szempontjából) nem gondol arra, hogy a szerelemnek egyszer vége. Vagy, még ha józan ésszel tudja is, nem akar ebbe belegondolni.

Ilyen formán a házassági szerződés egy hatalmas pofon a vak szerelemnek, hiszen pont azt mondja vele a másik fél, amit nem akarok hallani. Hogy ő nem gondolja komolyan az örökkön-örökkét.

(Mondok kisebb volumenű, de hasonló példát, hogy érthető legyen. Mi lakásfelújításba kezdünk, én nevemen van a hitel, de a lakás is, viszont minden úgy van kiszámolva, hogy kettőnk jövedelméből. Tehát, ha valaha a párom otthagyna, buknám a lakást, hitelt, mindent, mert egyedül nem tudnám fizetni egy percig sem. --- Logikusan leírva így tudható, hogy veszélyes. De mikor a saját párom közölte velem, hogy gondoljak már bele, mert mi lesz, ha ő már nem lesz velem... Nos, nem az volt az első gondolatom, hogy milyen figyelmes és előrelátó párom van, hanem hogy ő már most ott tart, hogy mi lesz utánam.... Kb. ugyanez a szerződés is, csak nagyban.)

A másik fele a dolognak, hogy általában a gazdagabb félnek jut eszébe a szerződés, érthető okokból. És innen pedig egyenes az út a sztereotípia felé, hogy akkor a másik fél csak kihasználó dög, ha ezt nem akarja.

(Egyébként szerintem nem ördögtől való a dolog, ha korrektül meg van benne fogalmazva, hogy ne legyen kisemmizve egyik fél sem. De nagyon nehéz ezt sértődés nélkül előadni.)

He-he, Titusz a Sötét oldal legjobb indikátora... és ma veletek van :P

Végül csak összenő, ami összetartozik.

53-as

"a szerelmes, rózsaszín ködben úszó illető (lehet férfi és nő is, mindegy a lényeg szempontjából) nem gondol arra, hogy a szerelemnek egyszer vége. Vagy, még ha józan ésszel tudja is, nem akar ebbe belegondolni.

Ilyen formán a házassági szerződés egy hatalmas pofon a vak szerelemnek, hiszen pont azt mondja"

Megfordítanám: a vakszerelem hatalmas pofon a létbiztonságnak. Nem kéne, hogy az legyen. Nem kéne, hogy a törvény által a férfit megfoszthassák a megélhetéstől és az újrakezdésre lehetőségétől, csak "mert a gyerek a legfontosabb". Miért is fontosabb? Miért kell a férfiaknak másodrendű állampolgárnak lenni?

Ha a mindenkori állam és a nők összekacsintása nem volna és a férfiaknak nem kéne létbizonytalansággal számolni amiatt, hogy a nők kvázi érdekeltté vannak téve a válásban, valóban indokolatlan hiszti volna ez az egész a házassági szerződés körül. Sajnos azonban nem ilyenek a törvényeink.

ma 17:01

A gyerektartás nem büntetés. Annak a büdös kölöknek ennie kell, meg ruházkodni, meg stb, képzeld.

#55

"mert a gyerek a legfontosabb". Miért is fontosabb?"

Azért b+, mert míg apu el tudja tartani magát, addig a gyerek, akit ő nemzett, nem önellátó. Ez egy ilyen biznisz. Ha gyereket csináltál, neveld fel, tartsd el, akkor is, ha az anyjától elváltál.

#55 Azért te egy igen kisarkított helyzetről beszélsz. Szakmában dolgozva nekem nem az a tapasztalatom, hogy a kedves apuka lesz kisemmizve a szerződés nélkül, hanem pont, hogy az anyuka kerül sz.rba a gyerekkel, akiről apuka a továbbiakban nem kíván gondoskodni. Mert ugye, anyuka nem vonhat vállat, hogy akkor ő sem eteti a pasi "kölykét".

Viszont a tőlem idézett mondatot jól választottad meg, ugyanis pontosan kiemeltem, hogy nem véletlenül nem beszéltem nemekről fentebb. Ilyenformán nem jogos az, hogy apuka ki legyen semmizve (halkan jegyzem, ez van a jogszabályban is, nem követelhet annyit anyuka a gyerektartás okán, hogy apuka bajban legyen), ahogy az sem természetesen, hogy anyuka utcára kerüljön.

A házassági szerződés pedig egyébként sem a férfiak privilégiuma, hogy az általad emlegetett újrakezdést védjék. Mi van, ha a nő a pénzes, ahogy itt utánam valaki más is írta? Akkor a nő nem ragaszkodhat a szerződéshez a pénzhajhász pasi miatt? Szomorú ez az általánosítás.

A baj az, hogy itt a többség azt látja a szerződésből, hogy "minden az enyém, neked meg semmi". Holott nem erről kéne, hogy szóljon, és nem is erre lett kitalálva. Hanem hogy korrektül le lehessen fektetni, hogy ez az enyém, én a tied - pl. ha szétmegyünk, maradhatsz a lakásban, mert nekem nem kell, de én leszek a haszonélvező, hogy ne használhasd nyerészkedésre. Vagy ugyanígy fordítva, hogy a házat még külön vettük, akkor persze, nem várom el, hogy nekem add, az a tied. (Ami egyébként a jogszabályban is így van, de a szerződés lényegesen megkönnyíti a válást, mert senki nem követelhet a másiktól semmit.) Ezzel szemben a gyakorlat a másik kihasználásra használja fel a szerződést. Meg persze, sok csúnya válás esetén annak a hiányát is, hiszen valóban vannak olyanok, mint a példád.

Lényeg a lényeg, a vakszerelem valóban nem tesz jót az észérveknek, de pontosan ezt próbáltam kifejezni fentebb. Hogy a házasság kezdetén egy ilyen szerződés nem érzelmi döntés, és ezt az átlag - emocionális - ember nehezményezi. Én is azt tenném elsőre, annak ellenére, hogy logikusan végiggondolva nem tartom rossz dolognak, és most sem érvelek ellene, ha megnézed.