Miért szeretnétek összeházasodni?

Érdemes;) Talân nem ez a megfelelő szó.

A házasság “szükségességéről“ kár beszélni,mindenki mâsként vélekedik róla. Van,akinek csak egy papír,van,akinek a szerelem megkoronázâsát jelenti,megint mâsok összeházasodnak bizonyos külső elvárások miatt és így tovâbb...

A válás nem a házasság negatív,hozadéka,ez megtörténhet egy sima élettársi kapcsolatban is akár 1, akár 20 év multân is.

Sem a pap,sem az anyakönyvvezető nem mellékel garancialevelet. Látod, a Te szüleid is szétváltak létezésed ellenére,mâsok 60 éve házasok.

Hogy az igazival találkoztál-e? Nem tudhatod. Csak reméled,hogy ő az,aki veled ébred 5 év mulva is,veled örül a gyermeketek kitűnő érettségi bizonyítvânyânak;)

Majd ha eljön az idő,tudni fogod,hogy “érdemes“-e megházasodni...

Ezt neked kell eldonteni,hogy szeretnel e hazasodni vagy sem.Mi ugy dontottunk,hogy igen,igy mar hivatalosan is osszezartoztunk.(es en amugy is kislany korom ota vagytam a nagy ruhara). Elore sehonnan nem lehet tudni ,hogy O az igazi vagy sem(hazassag ellenere sem). En 10eve vagyok a parommal es 4eve hazasok vagyunk. De mindig azt mondom majd 70-80evesen megmondom O volt e az igazi;) Most ugy nez ki igen de legyunk realisak nem tudhatod mit hoz a jovo..

Sok esetben egyszerubb ha a ferjed es nem csak az elettarsad:hivatalos ugyek intezesekor,baby szuletesenel ,stb.

De ha elvalnank nem hazasodna egyikunk sem ujra (nagyon max.2tanus,ha feltetlen szukseges).

Érdemes-e? Érdekes kérdés, ha így tesszük fel a kérdést, akkor nem.

De mégis. Ha a házasság nem lenne több, nem ockódnának tőle az emberek. A házasság nemcsak egy papír. De ezt csak az tudja, aki állt már többé-kevésbé pánikban az anyakönyvezető előtt, és tette fel a kérdést magának, hát hülye vagyok én?! És a szabadság?! És a fiatalság?! És ezek a kérdések felmerülnek benned, hiába már évek óta együtt élsz az emberrel és szó sincs szabadságról.

Szóval a házasság mindenképp több és komolyabb, és felnőttebb. Szokták mondani, hogy a gyerek a lényeg, ha az van, mindegy, hogy házasok vagytok-e örökre összeköt titeket.

De szerintem a házasság még a gyereknél is több. Hiszen gyereket sokan vállalnak pánikból, utolsó pillanatban, bárkitől, mivel a legalapvetőbb ösztön a szaporodás (Kéretik ezt nem kiforgatni!!!). De a házasság döntés. Súlya van. Nem hasonlítható semmihez.

Számomra a házasság nem arról szólt, hogy mások előtt kijelentettem, hogy akkor én vele és senkivel, hanem hogy magammal tisztáztam ugyanezt. Az ember él, élvezi az életet, sodródik az árral, tervez, végrehajt...stb. De el kell jönnie egy pontnak, mikor azt mondod. Igen, nekem ő, és én vele, bármi történjék. És ez nem egyszerű.

Könnyebb, sokkal könnyebb nem megházasodni, mindig marad egy kiskapu. Ezt nehéz megmagyarázni ,mert el is lehet válni, a házasság sem börtön, de valami agyban fordul át. Én már nem a csaja, a luvnyája, a barátnője, a párja vagyok valakinek, hanem a felesége.

Ami meg a traumádat illeti. Ha a szüleid nem lettek volna házasok, sajnos a szakításuk téged épp annyira megviselt volna, na ilyen szempontból pont nem számít a papír. A válás az válás, a gyerek megsínyli, a pereskedés tizenévek után elkerülhetetlen.

De tudni fogod, ha eljött az embered. Egyszerűen hozzá akarsz majd menni. Nem lesz elég ami addig volt, ami már többekkel megvolt. Mert ő több lesz, mint mások, és ezt ki is akarod majd fejezni.

az összes barátom rajtam röhög, mert mindig azt mondtam, hogy én nem megyek férjhez. Még az esküvőm napján is :D De hát természetesen de. Mert a mi történetünk másképp nem is végződhetett volna.

Nézd, az, hogy vannak emberek akik elválnak, az semmiben nem befolyásolja a te, az én, vagy más emberek magánéletét, csak azokét, akik ezt hagyják, és bebeszélik maguknak, hogy úgyis válás lesz a vége. Na ilyen hozzáállással nem is érdemes házasodni.

Ettől függővé tenni azt, hogy házasodsz e vagy sem, butaság. Igen, vannak akik rosszul választanak sajnos, ez előfordulhat. Ettől még te nem biztos, hogy rosszul fogsz választani, ahogy sok más boldog házasságban élő ember sem választott rosszul, mert a közhiedelemmel ellentétben, vannak boldog házasságok, élethosszig is.

Én már férjhez mentem, 5 éve lesz idén. Azért akartunk összeházasodni, mert egyrészt nem láttuk semmi akadályát, nem éreztük azt, hogy a házasságlevél bármiben is korlátozná az addigi kapcsolatunkat, akkor meg miért ne? Másrészt pedig szerettük volna hivatalossá tenni. A törvény előtt hozzátartozóivá válni egymásnak. Ugyanis, ha van egy pasid , akivel együtt élsz x éve, de nem vagytok házasok, akkor hivatalosan ő neked senkid. Te hivatalosan egyedülálló vagy ilyen esetben. Ha baleset éri, a kórházban az orvos dönthet úgy, hogy nem ad tájékoztatást az állapotáról, mert nem számítasz családtagnak. Gyerek születése esetén szaladgálhattok apasági nyilatkozattal bizonygatni, hogy igen , a pasim a gyerekem apja...

Plusz szerettem volna a nevét viselni, karikagyűrűt viselni, és nem óhajtottam egész életemben barátnő lenni. A férjem is imádja, hogy a felesége vagyok. Nekünk ez sokat jelentett. Mármint maga a házasság. Nem rendeztünk puccparádét, 100 fős lagzit, nem volt szaloncukor ruha, sem semmi ilyesmi. Az nem a mi világunk. 30/N

"Szerintem szép tradíció, de a válási ráta után én is elbizonytalanodtam..."

Szerinted a "sima" élettársi kapcsolatban nincs ugyanilyen "válási ráta"? Csak hát az nem dokumentált...