Ti megbocsátanátok?

szóval most már szexelt is.

párod gerinctelen, mert nem állt eléd (amúgy nonszensz, hogy nem tud magának vacsorát főzni - ez független attól hogy terhes vagy, beteg, vagy csak nem vagy otthon)...

én szépen otthagynám.

a bajban nem számíthatsz rá, és ezt tökéletesen bizonyította!!!

Téged szépen átvert. Nem bántani akarlak, velem is pont ezt játszotta az exférjem. Hangsúly azon, hogy EX.

Mikor a terhesség végén meg a szülés után nincs szex (sem), akkor panaszkodik, milyen sza.r a házassága, hátha valaki megszánja és megvigasztalja. Nem rajta múlt, hogy nem lépett akkor félre, a másik nőben volt annyi gerinc, hogy házas férfit nem vigasztal. Sajnálom.

A másik, hogy most megint ezt csinálta, és be is jött a dolog. Ez a pasi nem szeretőt keres, hanem a te utódodat. Amikor a kapcsolat leszálló ágban van, akkor ki akar lépni, de addig nem teszi meg, amíg nem biztos abban, hogy az új kapcsolat tartós.

Erre nem mentség se a rossz helyzet, se a kíváncsiság. TE is pont ilyen fiatal voltál, neked is pont ilyen rossz a házasságod, mégse rohansz más karjába. Ugye?

Hasonló helyzetben (bár az én exem váltig állította, hogy szex nem volt, csak ismerkedtek, találkozgattak) megkértem, hogy csomagoljon össze, és költözzön haza anyukához. Megtehettem, mert a ház az enyém, neki egy szög nincs a nevén.

Egy percig nem tudtam volna együtt élni egy olyan emberrel, aki nem szeret már, aki azt nézi, ki legyen az utódom. Főleg a legnagyobb baj közepén: beteg lettem, felújítás közepén álltunk, problémás korba kerültek a gyerekek. Elege lett a gondokból.

Sebaj, kapott helyette másmilyen gondokat. Már megbánta az egészet, és visszamászna hozzám, de nekem nem kell olyan pasi, akire nem lehet a bajban számítani, aki elmenekül. Most is csak a régi kényelmes életét akarja vissza, és tudom, hogy engem se könnyű pótolni. :)

Őt viszont igen. :) Meg is mondtam, mikor lebukott, hogy ne is akarjon tőlem többé semmit, nekem nem fog kelleni. Nem lesz békülés.

Találtam új párt, hozta az élet magával. Sajnos volt pár nehéz helyzet is, és láss csodát: nem menekült, hanem ezerrel odatette magát. Azóta sokat verem a fejem a falba, hogy hogy lehettem akkora balfass, hogy évekig elviseltem egy olyan pasit, mint az exem, aki lusta, teszetosza, hűtlen, és még arra is képtelen, hogy valamit egyedül elintézzen, vagy visszategyen egy villanykapcsolót.

A férjed megtapasztalta, hogy mikor majdnem félrelépett, akkor azt elnézted. Aztán ez se tartotta vissza attól, hogy tényleg meg is tegye. Most sír, mert gyáva kilépni, vagy nem akaródzik gyerektartást fizetni, vagy még nincs kihez költöznie. Ha most megbocsájtasz, legközelebb okosabban fog félrelépni, később bukik le (vagy le se bukik), és egyszer csak eléd áll, hogy váljatok el, van valaki más az életében.

Addigra már az a kapcsolat eljut oda, hogy össze is költözzenek, nem bizonytalanért hagyja ott a biztosat.

Minden pasi így kezdi, aki házasan félrekavar: sír, hogy milyen rossz a házassága, sajnáltatja magát, és talál egy buta libát, aki megvigasztalja, és reménykedik, hogy ha jobb mint a felesége, akkor elhagyja érte.

Fél éve szenvedsz. Ennyi idő alatt kimondták volna a válást, sikerül újra talpra állni, megtalálod a helyed a világban egyedülálló anyaként. Mert egyedülálló és páratlan és megismételhetetlen is vagy. ;)

Lehet, ma már izgatottan készülnél az esti randira, vagy a moziba a barátnőkkel, vagy egy hétvégi egésznapos programra a gyerekekkel: boldogan.

Mennyi elvesztegetett idő!

A válás nem tragédia. Egyedül nevelni a gyerekeket nem tragédia.

Az a tragédia, ha évekig szenvedsz egy pocsék házasságban, mire végre ki mersz lépni, és visszagondolsz az elvesztegetett évekre.

Kitartást kívánok, és sok erőt, mert ez mindenképp kemény időszak lesz. De ne hagyd magad megalázni azzal, hogy a férjed fűvel-fával csal, te meg mindig megbocsájtasz, és magad hibáztatod, mert nem vagy elég jó neki.

Nem lesz népszerű hozzászólásom, de én nem a megcsalt nő vagyok, hanem pont a másik oldal(gonosz férfi). Nekem is volt megingásom. És amikor kiderült, én igazából megkönnyebbülést éreztem. És igen, meg kellett változnom, sőt egymással kapcsolatban sokminden megváltozott. Nem figyeltünk oda eléggé egymásra és ez volt szerintem a kulcs. Lehet magyarázni, hogy kidobod a másikat, meg aljanépnek nevezed, de én azt mondom, hogy mindig két emberen áll egy kapcsolat. Egy ember nem tud kapcsolatban élni, csak KETTŐ. Ha nem megy, akkor nem kell erőltetni, de a megcsalás is lehet egy fordulópont. Azóta a kapcsolatunk kiegyensúlyozott és jobb mint valaha a feleségemmel. A lelkiismeretem viszont azóta minden reggel amikor felkelek, akkor nyakonvág, minden nap, pedig évekkel ezelőtt történt. Nekem valamilyen formában minden nap eszembe jut mit tettem és emlékezek felkeléskor, hogy mit nem szabad és tudom a helyes irányt. Azóta számtalan alkalmam lett volna, hogy újra megtegyem,de eszemben sincs.

Egymással szemben a feleségemmel azóta sokkal nyíltabbak, őszintébbek vagyunk, a kapcsolatunkból kiderült hiányzott az a bizalmas közeg, ami tökéletessé teszi.

Szóval kedves témafelvető, az első alkalommal már szerintem utána kellett volna járni, hogy miért következhetett be ez és ha az derül ki, hogy csak simán gyarlóság vagy az, hogy nem illetek össze, akkor különmenni. Ha viszont kiderül, hogy valami hasonló van, mint nálam, akkor meg lehet oldani. Mondjuk szerintem pár hét különalvás sokat tud segíteni. A gyerek viszont sosem érv, sem az együttlétre, sem a szétköltözésre (nekünk is van).

remélem segítettem, várom válaszod

A elsőt én nem tekintem megcsalásnak (ami nem jelenti azt, hogy nem fájna).

A második viszont egyértelműen az, és bár van abban némi igazság, amit a 6-os írt arról, hogy lehet ez fordulópont is, én a környezetben inkább mégis mindenhol a "ha egyszer megtörtént, csak idő kérdése, hogy újra megtörténjen" forgatókönyvet látom, ezért semmiképp sem bocsátanék meg.

6-nak.

Igen, két emberen áll egy kapcsolat. Te nem a kapcsolaton dolgoztál, mikor baj volt, hanem egy másik nőn. Innentől nincs miről beszélni.

Engem is csalt meg a párom. Soha, senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor megtudtam. Nekem ennyi elég volt, hogy azt mondjam, ilyet nem teszek azzal, akit szeretek.

Nekem is volt, hogy a kapcsolatban nem volt minden jó, gyűltek a gondok, a sérelmek. És mikor felhoztam, hogy dolgozzunk az ügyön KETTEN, akkor a férjem a fejemhez vágta, hogy jó lenne, ha nem hisztiznék. És sajnos a férfiak többsége ezzel el is intézi, ha gond van.

Nem volt jó a szex, elhanyagolt, sokszor durván beszélt velem, nem segített a háztartásban, nem segített a gyereknevelésben. Sokat dolgoztam, hogy megéljünk, még túlórázni is én jártam. Mellette tornáztam, fogyóztam, fodrászhoz jártam, hogy csinos maradjak. Meg is kaptam, hogy ma sincs meleg vacsora, meg mennyit költök.

Aztán kiderült, hogy hónapok óta félrekefélt egy kolléganőjével. Elmondta, hogy "nem csak ő tehet róla": ritka volt a szex (ami nekem már inkább fájt, mint élvezetet jelentett, de sebaj...), a nő fiatalabb (erről én mit tehetek?!), és vonzóbb (tényleg, minek költöttem fodrászra és jártam tornázni, semmi értelme. Rajta a kopasz fej meg a plusz húsz kiló az szexepil...), elhanyagoltam (mert sokat dolgoztam, hogy kifizessük a hitelt). És akkor ott ültem a se.ggemen a konyhában, és néztem az a férfit, akinek semmit se számított az, amit én a házasságunkért tettem, ezeket ő hibaként sorolta fel, illetve észre se vette.

Összejött egy 15 évvel fiatalabb libával. Akinek egy idő után az se tetszett, hogy gyerektartást fizet (de á, nem a pénze miatt kellett neki, a kis sörhasa tetszett meg), és utálta a gyerekeit.

Aztán mikor kilépett az életéből, jött vissza sírva. Hogy nem tudott főzni, nem csinált otthon semmit, (gondolom időnként elvárta, hogy besegítsen a háztartásban), sokat kiabált, állandóak lettek a viták, végül megcsalta egy fiatal pasival. És mennyire, de mennyire megbánta, hogy eldobott engem, mert azóta rájött, hogy milyen jó feleség vagyok.

Szerinted kibékültem vele?

Elárulom, ki.

És mikor három hónap múlva megint ott tartottunk, hogy hazajön, ül a tévé előtt, nem foglalkozik a gyerekkel, nem érdekli, hogy nekem előjáték is kell, és néha én is vágynék virágra, mozira és kedvességre, akkor kidobtam a fenébe.

Végleg.

Viszont azóta vérszemet kapok, mikor valaki arra hivatkozik, hogy ketten hibásak. A férjem mellett öt évig, azaz 5!! évig nem volt orgazmusom. Mert nekem két perc alatt nincs, előjáték nem jár, kedvességet se kapok, nekem se tetszik a hájas has és a kopasz fej. De nem én léptem félre...

Lett volna alkalmam, és nemet mondtam.

Szóval hagyjuk már ezt, hogy mindig kettőn áll a vásár.

A legtöbb pasi legyint, ha a nő panaszkodik. Nem figyel oda, nem is akar változtatni semmin, eszébe sincs küzdeni. Tudod hány barátnőm vált el ezért?! Lényegében majdnem mind. Rá nem figyel a párja, neki nem udvarol, de azzal nincs gondja, hogy egy új nőnek kitegye a lelkét, és virágot vegyen.

Pasik...

Annyira nem vagytok képesek, hogy a saját félrelépésetekért vállaljátok a felelősséget, még ezért is a feleség a hibás.

#9es

Mivel nem ismerlek, így kiindulva abból, amit itt írtál, reagálok.

Amikor időrendben kezdtem el nézni a problémákat, akkor rájöttem arra, hogy nálatok már nagyon régen kisiklott a kapcsolat, nem a megcsalásnál. Szerintem vagy teljes másra vágytatok vagy az exed érzelmi analfabétizmusban szenved. Szerintem az nem normális, ha valaki nem veszi észre, hogy a párja változtat és próbálja még jobban elfogadtatni magát vagy kívánatossá tenni. Szerintem ha nem tudtad megbeszélni vele a problémáid ÉS a jelek szerint Ő sem Veled, akkor szépen kihűlt a kapcsolat és földet rá. A megcsalás szerintem azért következett be, mert az ember már idegenként tekintett Rád, ahogy Te is rá. Gondolom amikor elmentetek vásárolni, akkor beszéltetek egymással, hogy mit vegyetek, de vacsora után egy szót sem szóltatok egymáshoz, esetleg valamelyikőtök sóhajtott egyet, amit a másik talán észre sem vett...

Nem szeretném, hogy félreérts, de szerintem Te jól tetted azt, hogy visszafogadtad, amikor láttad, hogy jó irányba kezdett változni és azt még jobban tetted, hogy kivágtad, amikor újra elkényelmesedett.

Várom válaszod 9es ;)