Ti megbocsátanátok a férjeteknek, ha lelépne majd visszajönne, mondván hogy megbánta?

Biztos, hogy nem.

Te mentél át a terhességen, te szültél, te foglalkoztál velük 5 hónapon keresztül, mert a férjed egy gyáva alak, aki csak a gyerekkel kapcsolatban csak a jó dolgokat akarja, a fárasztó, nehéz részeket nem.Te se kettőt akartál szülni, mégsem menekültél el.

Most, hogy már megoldottad és nincs annyi baj, kellenél neki, de amikor még picik voltak a babák, nem? Egy normális férj, egy szerető apa nem csinál ilyet!

A szégyellős dolog meg jó duma, de el ne hidd.

5 hónapig se feléd, se a babák felé nem nézett.

Gerinctelen r**hadék az ilyen.

hűű! hát nem irigyellek! előszőr is: nagyon kiosztanám,és elmondanám miken mentem keresztül. aztán:ha ugy érzem szeretem még-akkor adnék még egy (utolsó) esélyt.

(azt az egyet értékelem,hogy: bevallotta hogy szégyellte magát)

én annak a híve vagyok, h mindenki megérdemel még egy esélyt, de csak egyet!

nagyon komolyan elbeszélgetnék vele a történtekről, hogy téged ez mennyire megviselt stb, és arról is, hogy a jövőt hogyan képzelnétek el együtt. Mert lesznek még nehézségek, hiba azt gondolni, h mostantól minden cukormázas álom lesz a gyereknevelésben... ha úgy érzi, tényleg meg akarja próbálni velünk a nehézségekkel együtt, akkor én nem állnék ennek útjába.

Sokat kell kommunikálni, ha szeretitek egymást akkor ne dobjátok kukába büszkeségből a közös múltat és a közös jövő lehetőségét.

Ha vállalja akkor hajrá! Majd úgy is látod, mennyire igyekszik kivenni a részét, szükség esetén mennyire toleráns, mennyire lehet számítani rá stb. Ha neked nem felel meg a hozzáállása akkor oké, menjetek szét, de szerintem a babák is megérdemlik, hogy kicsit dolgozzatok az ügyeteken, hátha mégis sikerül felépíteni egy jó kis családi gyereknevelő Zrt-t.

Nem engedném vissza és nem csak magam miatt.

Lesznek még a gyereknevelésnek nehéz szakaszai (dackorszak, tini stb...) aztán majd mindig azon rettegjek,h lelép ráadásul a gyerekeket is tönkrevágja ha az apjuk csak úgy elköltözik, főleg ha azt mondja,h nem bír velük és majd magukat érzik felelősnek.

Így is nem tudom mit mondasz majd nekik,hogy ne érezzék magukat felelősnek, ha megkérdezik,h miért hagyott el minket apa anno:(

Alapból sokszor minden ok nélkül érzi magukat a gyerekek válásért felelősnek, hát még egy ilyen előzménnyel.

Láthatást engedném ahányszor csak akarja, de az hogy eldobta magától a közös gyerekeinket és elviselhetetlennek nevezte őket számomra megbocsáthatatlan.

Az meg csak hab a tortán, ha elmúlt időszakban felétek se nézett pedig nála jobban senki sem tudta, h milyen nehéz újszülöttekkel...

Attól hogy el akart válni, attól még jöhetett volna segíteni vagy legalább minimális láthatásra.

A férjed nagyon önző és röhej kategória h téged hibáztat azért, h 2 lett. Ha egy gyerek lett volna, akkor is talált volna valami kifogást.

Csak te tudod, hogy meg tudsz-e benne ujra bizni, es hogy ezek utan szereted-e. En ebben az esetben több okbol is adnek neki meg egy eselyt:

- A gyerekek miatt: megiscsak jobb, ha az apjuk is jelen van az eletükben

- Mindenki hibazhat, talan most nött fel igazan

- Önzösegböl: ha meg szeretem, akkor magam miatt is adnek neki meg egy eselyt

Viszont bizonyitania kellene, es közölnem vele, hogy ha megegyszer ilyet tesz, akkor mar ne is probaljon visszajönni. Pont a legnehezebb idöszakban hagyott ott, hat most hasznald ki, hogy vissza akar jönni. En biztosan szabnek par feltetelt:

- Vegye ki aktivan a reszet a gyerekek körüli munkabol

- Hetente egyszer kimenöt akarnek a következö 2 honapban ugy, hogy neki ilyenre nem lenne lehetösege, csak ha letelt a 2 honap

- Ha eddig a hazi munkabol nem vette ki a reszet, akkor a fele innentöl az ö dolga

Ezek fenyeben adnek neki 2 honap probaidöt. Ha latom, hogy foglalkozik a gyerekekkel, es viseli a raszabott büntetest, akkor megbocsajtanek.