Ti megbocsátanátok a férjeteknek, ha lelépne majd visszajönne, mondván hogy megbánta?

Ha az elmúlt öt hónapban rám se nyitotta volna az ajtót, és fel sem hívott, magyarán magasról lesz..ta hogy mi van a nejével és a picikkel, azt a büdös életben nem bocsátanám meg.

Egyszer majdnem elváltunk a férjemmel. Mélyponton voltunk.

Mégis minden este hívott hogy mi van a lányunkkal. Hétvégén nála volt.

Következő héten hazacuccolt.

Ha fel sem hív minket már nem lennénk házasok.

vissza engedném ha szeretem meg

de az tuti h bazisokat kellene tepernie h az ágyamba is bejusson !

és nem beszélve a bizalomról amit lerombolt !

Én nem. Azért Nem, mert nem tudnék bízni benne ezek után. Mindig azon agyalnék vajon mikor lép le legközelebb mikor úri kedve úgy tartja....Így meg nem lehet boldogan élni, hogy folyton azon aggódok mikor hagy el megint.

Egyszer döntött, viselje a következményeket. Én a helyedben már beadtam volna a válókeresetet is.

Egy házasság nem úgy működik, hogy lelépek, majd pár hónap múlva vissza. Persze, aztán megint el, majd megint vissza? Kizárt....Nálam legalábbis.

10-essel értek egyet. Nálam a bizalom örökre elveszne. Nem érezném azt, hogy ha baj van, akkor számíthatok rá, mi a garancia rá, hogy következő nehézségnél nem lécel le.

Persze ez nem ilyen könnyű. Sok mindent mérlegelni kell. Lehet, hogy megbánta, lehet, hogy jó apja lenne a gyerekeknek, lehet, hogy egyedül nem tudnám eltartani hármónkat, szóval nehéz.

Lehet, hogy próbálnék túllépni rajta, ha nagyon-nagyon bizonyítani akarna (de csak ha tényleg nagyon), viszont biztos, hogy nem tudnám elfelejteni, hogy a legnehezebb időszakban egyedül hagyott. Ez a szőnyeg alá söpört harag pedig szép lassan úgyis tönkretenni a házasságot.

Nincs rá garancia hogy nem gondolja-e meg magát újra... Akármennyire is látnám hogy próbálna megváltozni, nem akarnám minden egyes nap a gyerekeim közelében látni az ilyen embert. ELhiszem hogy rosszul vagy lelkileg, hiszen még egy picihez is szükség van segítségre, nemhogy kettőhöz. De én nem tudnék megbocsátani. vagyis lehet, de úgy hogy többet nem látom és nem érdekel az ember, nem úgy hogy visszafogadom.

akárhogy is de remélem jól döntesz, kitartást!

Adnék esélyt. Egyrészt mert nagyon sok ember inkább elmenekül a problémák elől és nem mer velük szembeszállni. Másrészt azért, mert a férfiak hajlamosak nem jól kezelni a hirtelen kialakult családi stresszt. Harmadrészt azért, mert "csak" pár hónapra ment el, viszonylag hamar rádöbbent, hogy mekkorát bakizott. Negyedrészt pedig azért, mert nekem is meg a gyerekeknek is jobb egy családban mint egy csonka családban. Ötödrészt (nem ez a legkevésbé fontos) mert szeretem.

Viszont ha kapna még egy esélyt, komolyan meg lenne vele beszélve, hogy mekkora súlya van annak amit tett és hogy mennyit kell tepernie, hogy újra elnyerje a bizalmamat.