Mit tennétek, ha zátonyra futna a házasságotok? Benyújtanátok a válókeresetet vagy pedig benne maradnátok, a gyerek (ek) érdekeire tekintettel? 18/L

Nem vagyok érintett a témában, pusztán hajt a kíváncsiság, hogy mit is gondoltok erről a témáról.

Szerintetek ha az emberek elegendő időt szánnának egymásra és toleránsabbak lennének, ki lehetne-e küszöbölni a magas válási arányt? Egyáltalán, hol hibázza el a legtöbb ember?

Sajnos rengeteg házasság idő előtt tönkremegy. Nemrégiben egy statisztika is kimutatta, hogy 100 házasságból 70 bomlik fel, ami igencsak megdöbbentő!

A környezetemben is tapasztalom, hogy rengeteg házasság végződik válással. A tőlünk két házzal arrébb lakó házaspár is elvált pár héttel ezelőtt. A lány ugyanis bepasizott, és a legközelebbi, 20000 lelkes kisvárosba költözött. Mint utólag kiderült, a fiú szülei is közrejátszottak a válásban, mert mindig azt éreztették a menyükkel, hogy nem méltó a fiúkhoz. Az anyós pedig teljesen beleavatkozott az életükbe, mindent el akart dönteni a lány helyett, aki viszont megelégelte a helyzetet, és fellázadt. Megjegyzem, a fiú gazdag családból származik, szülei gazdálkodással foglalkoznak, az apja pedig egykoron kőművesként is dolgozott. Noha a gyerekek már majdnem felnőttek, a kisebbik fiú 15, a nagyobbik pedig 20 éves, látom rajtuk, hogy nagyon megviselték őket a történtek.

És szeretnék még egy történetet megosztani Veletek. Az ükszüleimet sajnos nem ismerhettem, ükapám ugyanis '63-ban, ükanyám pedig '74-ben hunyt el. Kisebb koromban még a dédimamám mesélte nekem, hogy az édesapjuk egy részeges, igencsak hirtelen haragú volt, míg az édesanyjuk egy végtelenül jámbor, béketűrő asszony. 10 gyerek született az ükszüleim házasságából, ükanyámnak esze ágában sem volt elválni, mivel még ketten sem tudtak eltartani 10 gyereket, ráadásul nem akarta kitenni a gyerekeket egy válási hercehurcának. Bár szerintem ennek a megoldásnak sem volt sok értelme, mivel ükanyám önmagát is áltatta, pedig ott mélyen, legbelül boldogtalan volt. Dédi mesélte azt is, hogy amikor '63-ban ükapám meghalt, ükanyám szabályszerűen ünnepelt, amiért nem kell többé az iszákos férjével vesződnie.

Aztán itt van még egy másik eset. Keresztanyám összeházasodott egy magas, fekete hajú fiúval, nevezzük Tibinek. Eleinte jól alakult minden, ám időközben az én keresztapám rászokott a szerencsejátékozásra, sőt, még nőügyei is voltak, ami igencsak rányomta a bélyegét a házasságukra. Igaz, azóta keresztapám jó útra tért, viszont a házasságuk véglegesen megromlott. Külön hálószobában alszanak, napközben is alig beszélnek egymással. Amikor belekeveredett a fentebb említett balhékba, unokatestvéremék még egészen kicsik voltak. Viszont Keresztanya megtehette volna, hogy benyújtja a válókeresetet, hiszen a nagyszüleim jelezték Neki, hogyha ilyesmire kerülne sor, lakhatna náluk, és mindennel segítenék a két unokát, amivel csak tudják, ám Keresztanyu nem akarta szétszaggatni a családot. Keresztanyu nemrégiben ráakadt a gyerekkori szerelmére az egyik közösségi oldalon, csevegni kezdtek, és rádöbbentek, hogy még nem hűltek ki teljesen az érzelmeik egymás iránt. Napközben vegetál, éjszaka pedig írogat a gyerekkori szerelmének. Sokszor látom kiábrándultnak, a múltkor úgy vettem észre, hogy kis híján elsírta magát, csakhogy mivel ott voltam, uralkodott az érzésein. Rettentően bántja, hogy annak idején attól a fiútól eltiltották, pedig a szíve mélyén mindig Őt szerette.