Akik 30 körül megállapodtak (házasság, gyerek). Később is jo döntésnek tartottátok? Jöttek azután uj szerelemlehetőségek? A házasságotok jo maradt?

23 évesen állapodtam meg, és jó döntés volt.

A házasságunk jó, de azért tenni is kell, nem várunk a csodára.

Természetesen jöttek új lehetőségek a "szerelemre", ha csak nem szélsőségesen ronda vagy lelki sérült valaki, időnként felkelti egy-egy ellenkező nemű érdeklődését. De ez nem jelenti azt, hogy engedni kéne a kísértésnek, elvégre megállapodtam. Olyan is van, hogy nekem tetszik valaki, elvégre nem lettem vak, jól megnézem, és annyi. Ha közelebbi ismerős (kolléga pl.), akkor is legfeljebb barátságos vagyok, bizonyos kereteken belül. Nem keresem direkt az alkalmat az ismerkedésre, sőt: így idővel rájövök, hogy nem is érdekel annyira.

Nekem a hűtlenség nem fér bele egy kapcsolatba. Ez pedig döntés kérdése, tudatos, gondolkodó ember képes nemet mondani.

És eddig azt se bántam meg, hogy nem éltem a kínálkozó alkalmakkal. Sőt, kifejezetten büszke vagyok rá, hogy hűséges tudok maradni egy olyan világban, ahol lassan kötelező félrelépni.

Tudtommal a férjem is így érez. :)

35/n

12 éve vagyok a párommal igaz csak 3éve vagYunk házasok de úgy érzem rég kikötöttem mellette...

Teljesn biztos akkor lettem mikor megszületett a kisfiunk, nem mondaném hogy kétségeim voltak nem merült fel bennem de az ellenkezője semm fogalmazódott meg előtte.Mostmár tudom mi ketten mindent megoldunk. Új szerelmek..én is úgy gondolom ez döntés kérdése. Miota együtt vagyunk úgy igazán nem érdekelt senki, ...persze megnézek mást megállapítom helys vagy nem és ennyi, valahogy tovább már nem érdekel...

21 évesen állapodtam meg, most 25 évesen kérte meg a kezem :)

Mindig van kísértés, de nem kell neki engedni :D

24 éves voltam amikor a férjemmel összejöttünk, ő 21-et töltötte. Hamar, 1,5 év után összeházasodtunk, én 25, a férjem 22 éves volt akkor.

5 hónap és 6 évesek leszünk:). Én már majdnem 30 vagyok, a férjem nyáron tölti a 27-et.

Olyan hamar elrepült az idő, észre sem vettük. Még mindig úgy gondoljuk, hogy a legjobb döntés volt:)

Volt olyan eset amikor megkörnyékezett az egyik munkatársam. Naiv módon azt hittem barátkozni akar, de aztán kiderült, hogy ő viszonyt akarna velem. Semmi gondot nem okozott nemet mondani, soha nem néztem rá férfiként, csak munkatársként és lehetséges barátként, semmi több. Ő megsértődött, voltak ebből gondjaim is a munkahelyemen, végül kirúgták. Én már nem tudok egy pasira sem férfiként nézni amióta a férjem van nekem.

Nála is volt olyan, hogy ismerkedni akart vele valaki. Szintén nemet mondott. Még az egyik lány barátja is közeledni próbált hozzá, napokkal az esküvőnk előtt, de lepattintotta.

Éltünk át nehézségeket ilyen rövid idő alatt is, munkanélküliség, anyagi bajok, és egészségügyi dolog is, ami miatt nem lesz gyerekünk, de mindig együtt és megbeszélve, soha nem távolodtunk el egymástól. Nagyon szeretjük egymást. Lelki társak vagyunk:)

Én sem nézek férfiként másra :D a jó pasikat ajánlom a szingli barátnőimnek :)

Én büszke vagyok a férjemre és a kapcsolatunk számomra mindennél többet ér. Egy futókalandnál bármikor...