Nem kívánom a szexet a férjemmel. Más is érzett már így?! Mivel orvosolhatnám hogy ne bántsam meg de a "tüz" is visszatérjen?

Én is ultimátumot adnék, mert már megpróbáltad mindenhogy. Mekkora csalódás lehetett, hogy Te készültél, ő meg...

28 éves vagy, előtted az élet 2 gyerekkel is, de később már nem lesz, mert ha éveket vársz, ......

Fel a fejjel, és tedd oda magad, hogy ez így neked nem jó. Mi is 10 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok, az évfordulót nem felejti el a férjem, lányunk elalvása után film, szex, stb., a lehetőségek tárháza határtalan.

Kérdezd meg tőle, hogy urológiai gondok vannak vagy van egy 3.személy is, mondjuk egy szerető? Az előbbire azért utalok, mert nem kell 40 évesnek lennie egy férfinek, hogy ilyen gondja legyen.

Ha válni akarsz, akkor nyugodtan adj ultimátumokat, meg menj át érzelmi zsarolásba, garantált lesz a siker.

Ha nem, vedd a kezedbe az irányítást, ne rá várj. Ez kb olyan mintha egy nemműködő autótól várnád, hogy majd elindul magától ha pityeregsz neki, miközben be kéne tolni.

Megnézed szépen mikor van hetente egy-két délután amikor mindketten rá tudtok érni s rászervezel vmi állandó közös programot. Ezután nincs más hátra, simán csak mondd el neki világosan a problémádat és hogy holnaptól minden héten ekkor és ekkor ezt és ezt fogjátok csinálni, mert úgy érzed eltávolodtatok egymástól.

Nagyon jól írta itt vki előttem, egyszerűen az hiányzik a kapcsolatotokból, hogy együtt legyetek. Persze, hogy nem tekintesz rá férfiként, mert gyakorlatilag ő most feléd nem is az, hanem max apa s egy segítő, mert az életetekben nem maradt hely kettőtöknek. A dolog egyébként minden bizonnyal fordítva is így van, ő sem tekint rád nőként. Újra el kell kezdeni "randizni", újra fel kell fedezni egymást egy kicsit, mert másképp ebben a kölcsönös fásultságban el fog jönni a pont, amikor vmelyikőtök vki más társaságában fogja ismét férfinek/nőnek érezni magát és ezért még csak megróni sem lehetne egyikőtöket sem.

Én meg az asszonnyal nem akarom. Szerintem hozzuk őket össze, majd jól el lesznek egymás mellet. Elvakargathatják a telefonjaikat egymás mellett.

De akkor már, mi se maradjunk egyedül... :-)

Nekünk is voltak ilyen időszakok. Általában a munka okozta (férjem sokat dolgozott, én munka mellett egyetemet csináltam, stb.), belesüppedtünk a hétköznapokba. Ami nekünk bejött, az a közösen máshol töltött hosszú hétvégék. A lényeg, hogy ketten legyünk, és teljesen kiszakadjunk a hétköznapokból. Utána, mint a kisnyulak :) Nálunk még nincs gyerek (nem akar összejönni), így kicsit könnyebb a privát időt megoldani.

Ha nem nagyon kicsik a gyerekek, akkor adjátok kölcsön őket a nagyszülőknek, vagy a nagynéniknek/nagybácsiknak és menjetek el hétvégére valahova (ne otthon legyetek, mert akkor megtaláljátok a szokás tevékenységeket és nem egymással fogtok foglalkozni, hanem azt élvezitek ki, hogy gyerekek nélkül a saját dolgotokat tudjátok csinálni otthon, ami nem viszi előbbre a kettőtök kapcsolatát).

Ha kicsik, akkor pedig bébiszitter, barátnő, nagyszülő vegyen át egy hétvége délutánt, ti pedig menjetek el valahova sétálni, ebédelni, bárhova.

Nekem az a tapasztalatom, hogyha csak beszéltek róla, az a férfiaknak egy kezelhetetlen szituáció. Nem tudnak vele mit kezdeni. Meghallgat és megpróbál valami olyat mondani, amiről azt hiszi, hogy te hallani akarsz, vagy ezzel megoldja a beszélgetést (persze ez nem sikerül - vagy csak hallgat, mint a sült hal). Ha szituációba teszed, hogy cselekedni kell, azzal több mindent tud kezdeni.

Ez a szituáció ne az legyen, hogy apukám vagy rendesen viselkedsz, vagy kidoblak, hanem olyan helyzet, ahol tud férjként viselkedni, nem csak családfentartóapukaművekként (lásd fentebb leírtak).