Szerintetek van bocsánat a megcsalásra?

bármilyen mértékben vagyok hibás akkor sincs rá bocsánat...

kommunikáció és türelem ezzel a 2 dologgal el lehetett volna kerülni...

a pia, drog nálam nem kifogás, ugyanúgy repül az illető...

én szerintem nem tudnám megbocsájtani sehogy...

22F

Egy ismerős párnál történt meg a következő eset: gyermekeik születése után a házasság ellaposodott, már-már testvérként éltek egymás mellett. A nő életében felbukkant egy régi szerelem, aki udvarolt, megvolt az a tűz, ami a házasságából hiányzott. A nő úgy döntött, hogy kilép a rossz házasságból. Elköltözött, új életet kezdett... az új kapcsolatból nem lett semmi, a nő pedig rájött, hogy visszavágyik a férjéhez, mert még ha el is laposodott a kapcsolat, akkor is ő a legfontosabb férfi számára az életében.

A férj sokáig vívódott, hogy visszafogadja-e. Többek között tőlem is tanácsot kért... én akkor azt mondtam, hogy ha visszafogadja, akkor ne viselkedjen úgy, mintha kegyet gyakorolna, hanem ő is tegyen meg mindent a kapcsolatukért.

Eltelt pár hónap, és a párra öröm volt ránézni. Újra randiztak, kézenfogva jártak, olyan szerelmesek voltak, mint a kamaszok. Közösen felszámolták azokat a tényezőket, amik a kapcsolatuk ellaposodásához vezettek, és mindketten dolgozni kezdtek a kapcsolaton. Ez segített. Az eset óta eltelt úgy 7-8 év, és a házasságuk jobb, mint valaha. Szóval működik, ha mindkét fél akarja...

Ha a fogalmakat vesszük én az őszinte bűn bocsánatot el tudom fogadni, így ilyen értelemben meg tudom bocsátani, ha valaki megcsal. Nem fogok rá haragudni tovább sem gyűlölni őt.

De ettől még a bizalmamat nem kapja vissza, és nem büntetném azzal, hogy örökké szkeptikusan méregetem, hisz ennek nincs értelme. A kapcsolatnak tehát véget vetnék, mert nem működne nálam tovább.

De én igyekszem őszintén és nyíltan megelőzni az ilyesmit, hogy ha a végén még is úgy dönt, hogy mást akar, akkor legalább ne aljas módon tegye, hanem őszintén elmondja, hogy ez már nem jó neki többé.

24L

Nálam nincs.

Mégpedig azért, mert ha valami nincs rendben a házasságban/kapcsolatban, akkor SOHA nem lehet az megoldás, hogy félremegy az ember, hűtlenkedik. Szerintem undorító dolog, nagyon csúnyán megalázza ezzel az ember a párját. Innentől pedig nincs visszaút.

Akik együtt maradnak, szívük joga, de a tüske mindig ott lesz! Akár bevallják, akár nem. Az mindig rá fogja nyomni a bélyegét a kapcsolatra. Az a házasság már soha nem lesz olyan boldog, mint a megcsalás előtt. A bizalom soha nem fog visszatérni, ami pedig az alapja mindennek.

Ha tudom, hogy hibás vagyok, akkor sem tűröm el, a megcsalást, mert ez nem megoldás! Akkor inkább mondja azt, hogy nem akar már velem lenni mert nem boldog, és ha nem lát megoldást stb, akkor békében váljunk el. Ha már nem szeret például. Szerintem ez így korrekt. A másik háta mögött félred...gni nem az. Semmilyen körülmények között.

Én nem bocsátok meg ilyesmit. Egyszerűen ezt én árulásnak tartom, nálam ez a legalja... (ahogy az is, ha megütne a férjem), ezen kívül nem vagyok annyira igénytelen, és tartom magamat annyira értékesnek, hogy ne legyek együtt egy ilyen emberrel. Ezeket soha nem bocsátanám meg.

Röviden válaszolok: van!

De egyáltalán mit nevezünk megcsalásnak.

Ennem iszek a testi hűségben.a lelkiben annál inkább!!!