En vagyok a szemet? - kozos kassza.

Ez így nem igazán közös kassza. Szerintem nem voltál szemét, nem a betegsége alatt gyűltek össze a számlák, hanem előtte.

Én nem tudnám elképzelni, hogy ne teljes közös kasszán legyek a férjemmel, főleg ha már gyerek is van.

Második házasságnál már sokkal nehezebb. Addigra mindkét félnek lehet külön vagyona, külön gyerekek, külön hitel...Ilyenkor már nehezebb megoldani, hogy mindent közösbe fizessenek.

olt férjemmel közös kasszán voltunk, párom is a volt feleségével. Aztán egy darabig mindketten pár nélkül voltunk és megszoktuk a saját pénzünk beosztását. 8 éve vagyunk együtt, 2 éve született gyerekünk is, de kb 2 héttel ezelőttig külön kasszán voltunk. Mindketten úgy gondoltuk a külön kassza egy sor vitát előz meg.(az én gyerekemnek pl. miért veszek 6. cipőt, mikor felesleges.... vagy ő miért költ a hobbijára több 10 ezret...)

De valahogy végig rossz érzésem volt, hogy most ki fizet, ki tankol... Két hete mondtam, hogy akkor legyen közös kassza. Nagy megkönnyebbülés volt a részemről. Hozzátartozik, hogy a jövedelem különbség igen nagy, az én javamra. (kb. 4-szer annyit keresek, mint ő)

Nálunk ez sokkal egyszerűbb. Az asszony nem is dolgozik, én fizetek mindent. De csak annyi pénzt adok neki, amennyit muszáj, mert különben elszórja az összeset.

Az lenne a legjobb, ha egy számlára menne a fizetésetek, és a havi költségek kifizetése után költekeznétek csak, és azt is együtt.

Nekem furcsa az a gazdálkodás egy családon belül, de hát ha ti így állapodtatok meg, akkor tartsa be, amit ígért.

Ahogy látom, nemigen teszi: az meg nem korrekt.

Nem a kórház alatt halmozta fel a tartozásokat, szóval szemét biztosan nem vagy.

És ha táppénzre mész mert betegek a gyerekek, akkor mi lesz a számlák rád eső részével? Vagy a napok felét ő tölti otthon?

Érthetetlen a számomra, hogy egy családban hogy lehet így gazdálkodni. Ketten tartjuk fent a rendszert, és egyenlően részesedünk benne. A terhek pedig a célszerűség szerint oszlanak meg.

A férjem jóval többet keres nálam, nem kis részben azért, mert bármikor bent maradhat 8-ig, 10-ig van valaki, aki hazahozza a gyerekeket és gondoskodik róluk. Ha én magántanítványokat vállalnék esténként, neki kellene minden nap 4-kor ott állni az iskola előtt, leckét ellenőrizni, különórára fuvarozni a gyereket, stb. Én veszek ki táppénzt, ha betegek, mert ez jóval kisebb jövedelemkiesést jelent, mint ha az ő fizetéséből veszítünk X százalékot.

Viszont sose hallom, hogy a te pénzed meg az én pénzem, és hogy mit kinek kell kifizetnie. Esetleg azt, hogy a családi keretből jut-e most erre vagy arra.

Nálunk a legelejétől fogva egyértelmű volt,hogy közösségben élünk.

Amíg fősulira jártam,de nála laktam Ő fizetett mindent, Én meg mostam főztem takarítottam, kertészkedtem.

Amióta keresek (5 éve) felállt a rendszer. Ő megkapja a fizetését, oda adja a lakbérre és rezsire valót, jó esetben marad annyi,hogy tankoljon,telefonra töltsön.Az enyémből megy a tv internet, a hitel, tankolok, nagy bevásárlás.

Hónap közben a mellék állásokból befolyt pénzből élünk. Ebből nem volt vita.