Nektek mi erről a véleményetek?

Férjemmel 3 éve vagyunk házasok. Van egy 3 éves kislányunk és egy 8 hónapos kisfiúnk.

13 éve vagyunk együtt. Párom mindig egy nagyon dolgos ember volt, mindig feltalálta magát még akkor is ha épp nem volt munka. Olyannyira, hogy alig van velünk itthon.

Hétköznap korán reggel elmegy, és este 8kor ér haza.

Hétvégén ugyanez, talán annyi, hogy egy picivel később indul el, de csak este van együtt a család. Nem járunk sehova, nem kirdándulunk nem mozdulunk ki sehova, ergo nincsenek közös programok.

A kislányom már ott tart, hogy reggel amikor apukája elmegy dolgozni (egy szobában alszanak én külön a kisfiammal), ordítva és sírva kel fel, hogy jajj apa elment, és nem integetett. A szívem szakad meg sokszor, tudom, hogy hiányzik neki az apja. Amikor itthon van én megszűnök létezni, mindent csak az apjának enged, lóg rajta szó szerint, nagyon szereti őt, és viszont is. Imádják egymást. Nincs ezzel semmi baj.

Olyan régóta pedzegetem páromnak, hogy legalább egy vasárnapot szánjon ránk, mert néha jó lenne ha a család együtt lenne. Foglalkozhatnánk egymással, ő egy kicsit a gyerekekkel is, beszélgethetünk közben, arra sincs egyébként túl sok idő, hisz az esti fürdetés vacsiztatás, amíg ő itthon van, az én időmet teljesen elveszi, alig van köztünk kontakt. Persze, hogy hiányzik nekem is.

Ma reggel ismét feltettem a kérdést, hogy mikor lesz az a nap? Hétvégén nem hivatalos helyre megy dolgozni, hanem a pincébe bütykölészik, maszekol stb., valahol ez a hobbija is. Ergo nyugodtan megtehetné néha, hogy nem csak a pénzt hajtja hanem törődik velünk is.

Szóval, feltettem a kérdést...kérdeztem mi lenne ha...erre ő, biztosan nagyon furcsa lenne.

Egy kicsit kiadkadtam, hisz mi furcsa van azon, ha az ember egy napot a családjára szán és itthon van velünk, amikor emberek tucatjai (és keveset mondtam) ezt teszik, ez a természetes. Úgy mint az, (jobb esetben), ha vége van a munkaidőnek, az ember a családjához megy haza. Ő végez munka után, és megy a pincébe...bütykölni...Tudom pénzt keres, abból élünk. Én itthon vagyok a gyerekekkel, legalább egy valaki hozzon haza pénzt. Ezt is megértem, és nem azzal cseszegetem, hogy miért nem hazajön inkább mint a pincébe. Túl nagy kérés, hogy évek óta egyszer azt kérem, hogy legyünk együtt??? És erre ő azt mondja, hogy "furcsa lenne"...Szerintetek. Meghogy ő nem akar egész nap tv-t nézni. Erre én, nem tv-t kell nézni, hanem a gyerekkel a gyerekekkel foglalkozni ha a kicsivel még nem is, hisz ő rajtam csüng, de legalább a kislány ne érezze azt, hogy nincs apukája csak egy nap este 8-9.30-ig. Tudom, hogy vannak családok, akiknél az apa, jóval távolabb van, és hetekig vagy hónapokig nincs otthon. Azért ennyire nem vagyok szerencsétlen helyzetben, de mégis úgy érzem magam, mintha túl sokat kérnék. A múltkor sírva eszközöltem, hogy jó, mondjon egy dátumot, hogy mikor ér rá és beírom a naptárba. Nonszensz. A szüleim mást sem hajtogatnak, minthogy ez így nagyon nincs jól. Elmondják mindennek, hogy nem törődik velünk stb. Ti mit gondoltok erről?