A házasságnak mi értelme van?

Igen, valószínűleg a többség nem gondol arra az igen kimondásakor, hogy válás is lehet belőle...de én azt gondolom, hogy régen rossz lenne, ha az emberek így indulnának bele a házasságba. Szerintem a házasság-többek egyéb dolog mellett- a közös jövőbe vetett hit és bizalom. Ehhez nem lehet negatívan viszonyulni, mert akkor megette a fene az egészet.

Egyébként pedig nem lehet, hogy azért gondolsz így a házasságra, mert édesanyádon keresztül csak válásokkal, bontóperekkel és vagyonmegosztással szembesülsz? Csak a rosszat, a vitát, a csúnya véget látod. Lehet, ha anyakönyvvezető lenne, egészen másképp látnád a dolgokat?

Aki így gondolkozik róla - ami szerintem teljesen érthető, és rendben is van - , annak szerintem nem sok értelme van:) Ma már szerencsére ezt egyébként is jobban rábízzák az egyéni megítélésre, és az emberek többsége nem kezd el furcsán nézni, ha valaki nem akar házasságot.

Aki más dolgokat társít hozzá, annak viszont nagyon is sokat jelenthet, még a papírmunka, lehetséges válási kimenetl bevállalásával is. Számomra egy magasabb szintű összetartozást jelent, lélekben és jogilag is egymás családjává válunk, megosztjuk az örömöt és a kihívásokat, és vállaljuk, hogy nem futamodunk meg az első nehézségekre, valamint, hogy nem keresünk másik társat., Macerával is jár, de mint láthatod anyukád munkája alapján, jogokkal is, pl. a közösen létrehozott dolgokhoz a két félnek egyenlő joga van. Az már más, hogy ki hogyan érzi, mibe mennyit tett, vagy a gyerekekkel kapcsolatban hogyan tudnak, vagy nem tudnak megállapodni válás esetén, amiből balhé lesz, de aki házasodik, az nem ezekre gondol.

Sokkal inkább arra, hogy meg akarja osztani mindenét a másikkal, bevállalva mindenfajta, ezzel együttjáró kockázatot. Ezt lehet, hogy sokan bánják utólag egy csúnya válás esetén, de én mégis úgy gondolom, hogy így érdemes élni, és szeretni, megadva a teljes bizalmat, még ha koppanunk is. Ez valójában nem a másiknak ajándék, hanem önmagunknak.

Van akinek ez fontos, hogy igen, ő aláírja, hogy egész életében a Marissal fog boldognan élni.

Aztán vannak jogi "előnyei" is.

Pl orvos adhat ki neked információt a férjed/feleséged állapotáról, míg ha nem vagytok házasok, akkor nem. Családot támogató intézkedések igénybevételére is jó.

Nekem az érzelmi része lenne inkább fontos. Bár jelenleg elég messze vagyok a házasodástól (még barátnőm sincs :D), de később irtó büszkén fogom hordani a karikagyűrűmet, ebben biztos vagyok :)

"Akkor viszont nagyon betud ütni a krack és sajnos nem ritka, hogy a veszekedésnek, gyűlölködésnek pont a gyerek issza meg a levét leginkább."

Ez így nagyon értelmetlen állítás. Jogilag nem fogja a gyerek meginni a levét házasságban élő szülőknél.

Érzelmileg viszont élettársi kapcsolatban élők szakításánál is ugyanúgy megihatja a levét, hiszen az emberek nem lesznek attól kultúráltabbak, hogy ők most nem házasok, csak élettársak. A gyerek annyit fog látni belőle, hogy anyu és apu külön mennek, ami mindenképpen megviseli, hogy hogy tud megbirkózni vele, az nagyban függ a szülők viselkedésétől, hozzáállásától is, de nem az fogja a gyerek számára elviselhetőbbé tenni a helyzetet, hogy nem éltek házasságban.