A házasságnak mi értelme van?

Ha vallásos vagy, akkor sok értelme van, főleg teológiai vonatkozásban.

Ha ateista vagy akkor meg... Lényegében semmi, mert csak egy papír. Kivétel ez alól, ha romantikus alkat vagy, és klassz dolognak tartod, hogy két ember összeházasodik.

Én sem látom sok értelmét...

Egy élettársi kapcsolat bőven elég manapság.

Nekünk az az értelme, hogy így nemcsak érzelmileg, hanem az élet többi területén is közösséget vállalunk. Nem csak szeretjük egymást, de minden értelemben, beleértve a társadalmi, jogi viszonyokat is, társakká válunk, egymás hozzátartozói leszünk.

Ezen túl nekünk vallási jelentőségei is van.

"Anyagilag, érzelmileg, és minden téren a másikhoz rendelni magunkat szerintem nem jó dolog."

Szerintem meg jó dolog, nálunk működik.

Az, hogy társulunk egymással, semmiképp nem jelenti, hogy függünk is egymástól.

De ez egyéni világnézet és ízlés kérdése. Van, akinek nem számít és nem is való a házasság.

Szerencsére semmi nem kötelező.

Van kivel szexelni!

:-)

A kapcsolat pont olyan lesz utána is, mint előtte. A kapcsolatmentőnek szánt esküvők után jön egy éven belül a válás. Valami vagy működik, de akkor fog működni esküvő nélkül is, vagy sem, de akkor nincs az a ceremónia, ami összetartaná.

Ettől függetlenül mi pl. össze fogunk házasodni, már csak a leendő gyerek miatt is. Felhajtás meg nem lesz, az nem kötelező, bemegyünk a legszűkebb családdal és aláírjuk, aztán esetleg csinálunk egy pikniket közösen vagy valami egyszerű vacsorát megeszünk együtt. Kb. akkora "buli" lesz, mint egy közös karácsonyi ebéd.

Ettől még pont annyira fogok vagy nem fogok függeni a másiktól, mint eddig. Az állásom azért megmarad, attól, hogy összeházasodunk, még saját jövedelmem, megtakarításom lehet. Nem értem, miért értelmezed ezt függésként. Érzelmileg meg papír nélkül is nagyon szorosan kötődöm hozzá (habár amúgy megvannak a saját baráti köreink, a külön hobbik, egyebek).

Ha azt vesszük, tényleg nincs sok értelme, mert nagyon sokáig nem érzelmi alapon házasodtak az emberek, hanem kit kinek rendeltek a szülők, aztán egy ehhez képest aránylag rövid ideig létezett a holtodiglan holtomiglan érzelem alapú házasság, de nem sokáig, mert manapság már az emberek mindent megtesznek, hogy ezt a képet lerombolják.

A házasság lényege, ha a vallási szempontot kihagyjuk, egyfajta elköteleződés lenne, hogy kijelented a világ felé, hogy igen, ti összetartoztok. Nem csak éppen éltek egymás mellett amíg jó, hanem ti tényleg EGYMÁSSAL képzelitek el az életeteket, nem terveztek már szakítani. Viszont mivel nem különösebben bonyolultabb válni mint egy élettársi kapcsolatot felbontani... Akit nem úgy neveltek, hogy ennek van értelme és nem is lett közben hirtelen vallásos, annak számára nincs értelme. Aki viszont felnőve azt látta, hogy a házasság egy TÉNYLEGES elköteleződés, mert a szülei meg a családtagjai is házasok és még együtt vannak, azt tanulta meg gyerekként, hogy ez örökre szól, annak rosszul esik, ha valaki nem hajlandó vele összeházasodni, mert "az csak egy papír", mert számára többet jelent, ő komolyan gondolja, és nem fog igent mondani / megkérni a másik kezét, ha nem gondolja komolyan.

Én például szeretnék házasodni, de csak akkor, ha úgy érzem és racionálisan is úgy látom, hogy ez működni fog, és nem fogunk elválni. Ha úgy fogom érezni, hogy benne van a pakliban, hogy elválunk, akkor semmiképpen nem. Erre való számomra az élettársi kapcsolat. Most jó együtt, de ki tudja mi lesz 10 év múlva. Ha valakivel összeházasodok, azzal azt jelentem ki (magam felé, a párom felé és a világ felé is), hogy nem aggódok, hogy mi lesz 10 év múlva, mert biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj, együtt fogunk maradni. A problémák arra valók, hogy megoldjuk őket. Viszont mivel sokan nem így látják, a házasság is elveszítette sokak szemében ezt a tulajdonságát, és így érthető, ha sokan nem így tekintenek rá.