Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék még? Mentsem a házasságom vagy hagyjam el? (Hosszú lesz, vigyázat! )
Lassan 3 éves házasok vagyunk, 5 éve együtt (elhamarkodottnak tűnhetünk, de, legalábbis részemről, nagy szerelem volt. Szépen indult a kapcsolatunk, sokfelé jártunk, nagyon boldoggá tett, és a szemében azt láttam, ő is boldog.
Hamar összeköltöztünk, rá jó fél évre kezdődtek a gondjaink, ő elhidegült tőlem, abbamaradtak az ölelések, a meghitt beszélgetések, egyre többet bújt a telefonja mőgé (nem voltak és nincsenek nőügyei), majd az ital is előkerült (állítólag előtte is ivott, de én ebből semmit nem láttam, pedig nem vagyok buta). Nem sokra rá jött az esküvő (azt hittem amiatt van az egész, hogy ideges a házasság miatt, azért ilyen). A nászéjszakánkon 2 haverjával jött fel, igaz hamar leléptek, de akkor is...
A piát végül letette teljesen, magától, azóta nem iszik (dugiban sem!). De a hidegség megmaradt, sőt rosszabb lett, mindenkivel órákig elröhögcsélt, velem 2 mondatot váltott egész nap, én kezdtem minden beszélgetést, és ő ezeket jobbára hamar rövidre zárta (neem női témákról van szó). Én lassan elkezdtem kiszeretni belőle a hanyagolás és a hidegsége miatt, amit megfüszerezett néha bunkósággal is ("Miért nem indulsz már, nem látod, hogy szabad a hely?! ne legyél már suta").
Beszéltem rengetegszer, utána jobb lett, de maximum 1 hétig, aztán kezdte előlről a hülyeségeit, először csak kis dózisban, majd addig-addig emelte az adagot, hogy kiakadtam újra és újra. Ma már olyan szinten feldühített, hogy szó szerint őrjöngtem (sosem szoktam, pláne nem előtte, minden esetben normálisan tudatom a gondjaim, sosem hisztizek, nem akadok fenn piti dolgokon, sose duzzogok hanem szólok, a duzzogás az ő reszortja inkább, ő ilyen). Ezen a héten minden nap odavolt, hobbizott este 9-ig minimum, tegnap griillezni volt éjfélig, azért se szóltam, kijár neki ennyi, de ma is rohant az akváriumhoz (a hobbija) anyósomhoz, nekem pedig mennem kellett dolgozni, majd onnan néhány takarítószert (porszívó, seprű, mopok, felmosóvödör) el kellett hoznom (tegnap vittem oda). Max 1 óra hossza lett volna az egész, de ő inkább rohant, én mehettem vonattal (senki nem tudott elvinni). Szerencsém volt, hogy az ügyfél akinél dolgoztam (takarítás) hazahozott, nem engedett úgy felpakolva vonatozni.
Nem ez az egy oka volt a kiborulásomnak, régóta érett ez, majd minden napra jut valami gonoszság, apróságok, hiába szólok nyugodtan (nem szólok mindenért, nem vagyok rendmániás).
Azért nem léptem még le, mert hűséget fogadtam neki, nem szeretném felrúgni, nekem a házasság szent dolog. Persze ha végképp nem lesz más megoldás, elválok, ha így megy tovább, nem lesz 3. évfordulónk...De ezt szeretném elkerülni, ezért írtram ide!
Megjegyzem, terapeutához is járunk kb 1 éve, de nem sokat változott a helyzet, de ő a legfőbb bizalmasom, miután ő hallgat meg és figyel oda rám, felfogja a problémáimat és nem az asztal alá söpri, mint a férjem...
Tisztelem a felfogásodat:
"mert hűséget fogadtam neki, nem szeretném felrúgni, nekem a házasság szent dolog" - ő is hűséget fogadott, de nem tartja már jó ideje.
Nem csak az az elhagyás, ha más nővel kever.. ő lényegében kilépett a házasságból.
Hol van ő melletted jóban-rosszban, még azt a nyamvadt cipekedést is rád bízta, pedig megoldhatta volna, gondold el, ah gyereket lenne... semmiben nem számíthatnál rá.
Szóval szerintem, zárjátok le jogilag is, aminek már úgyis vége.
(Nem látom ám, hol itt az 50-50% jó és rossz????)
Tudtommal nincs senkije, nem sunnyog, nem látok jeleket. Most szerinte nekem kell bocsánatot kérnem :D
Nem semmi....
Amikor minden oké, van hogy együtt főzünk, beszélgetünk, van hogy ő talál ki programot (mondjuk ez ritka pedig tudja hogy nekem ez fontos). Szóval olykor jól elvagyunk, akkor nincs semmi baj, ez maxium egy hétig tart, de 2-3 nap, aztán vagy befordul vagy beémrúg valamivel (mint ma).
Az a baj, hogy bennem egyre több a sértettség, pedig én igyekszem....
Jaj, leesett a lényeg! Ma nem vagyok túl jól...
Teljesen igazad van!!
Ja, de még a félreértésben is jól fogalmazol:
"nincs senkije," - hát igen: te se...
Miért kéne bocsánatot kérned?
(apám volt ilyen egyre agresszívabb szociopata, bevágta a durcát, aztán ki kellett találni, kivel van mi baja, és bocsánatot kérni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!