Férjhez kell mennem, de félek?

Régóta együtt vagyok a barátommal, mindenki azzal fáraszt, mikor lesz már esküvő, a férfiismerőseim meg azt lesik, mikor szakítunk végre, mert ők akarnak elvenni a barátom helyett.

A párom szülei már teljesen be vannak sózva, ahogy a barátai is, már esküvői ruhát kellett próbálnom, teljesen kivagyok. A párom öccse most szakított, náluk is esküvő kellett volna, legyen, a szülei nem bírnák feldolgozni, ha most meg én lépek le. Ahogy a barátaink se. Együtt vagyunk évek óta, és már tényleg csak az a papír hiányzik.

Viszont az utóbbi pár hónapban a kapcsolatunknak kb annyi lett. A páromnak fel se tűnik, hogy elhanyagol, szerinte jól van az új. Szex sincs, az se segítene, ha meztelen rávetném magam a konyha közepén. :(

És sajnos tudatosult bennem, hogy én mást akarok. Valaki mást, valami mást.

De egyszerűen utálom, gyűlölöm magam, hogy arra megyek ki a konyhába, hogy a párom az esküvői költségvetést beszéli meg a baráti körrel, nekem meg máson, máshol jár az agyam. :(