A nők miért mennek férjhez, ha tudják, hogy "házi rabszolga" lesz belőlük?

Ezt a hülye kérdést.... Bocs.

Én nem háztartási- és szexrabszolga vagyok, mivel a férjem önálló felnőtt férfi, aki 90%-ban ellátja magát, főzni nem tud, azt én teszem meg helyette, de minden mást ketten csinálunk. Szeretkezni pedig akkor szeretkezünk, ha mindkettőnknek kedve van hozzá. Sőt még beszélgetni is szoktunk.

Rajtam kívül sokan vannak, akik nem rabszolgaként élik le a kis életüket.

:DD Mások nevében nem beszélhetek, de én maximális tiszteletben élek házasságon belül is. Imádunk beszélgetni, akár hajnalig, pedig már gyerek is van, iszonyú sokat segít, egyáltalán nem vagyok leterhelve, dolgozni és tanulni is tudok gyerekek mellett, szóval ez egyedül tényleg nem megy. Nem úgy jellemzem magunkat, mint férj és feleség a régi standard elképzelések szerint, hanem mint egy jól funkcionáló csapat, ahol mindig az veszi le a labdát, aki épp a megfelelő helyen van, legyen szó takarításról, gyerekek ellátásáról vagy munkáról.

Sajnálom azokat, akik nem tudnak kiszállni egy mérgező kapcsolatból, mert nincs elég lelki erejük hozzá. De általánosítani butaság. Vannak jó házasságok még! :)

Ez azért mindig két emberen múlik....

Egyrészt a nő tudja, kit választ, mikor hozzámegy. Olyan nincs, hogy "majd megváltozik", mert nem fog. Ha a pasi kezdetektől kiszolgáltatja magát, akkor az így is marad!

A másik pedig, hogy ha már összejöttek, akkor is kiállhat a nő az érdekeiért.

Magad nevében beszélj! Mi az hogy naiv és bizakodó? Te a szépet nem látod csak a rossz lehetséges példát? Együtt vagyok a párommal 6. éve, 1 éve lakunk együtt. Minden jól működik, nem vagyok szolga semmilyen értelemben! Ha neked ez nem tetszik akkor legyél karrierista, legyen sikered a munkahelyen, ha nem szeretnél családot alapítani, meg hasonlók! Aki picit is kompromisszumképes és tud szeretni valakit és olyannal van együtt aki hasonló ebben, szóval viszontszereti párját és oda-vissza segítenek egymásnak akkor szerintem érdemes együtt élni, házasodni. Nem kell felfújni annyira ezt a dolgot szerintem! Úgy kell felfogni, hogy szeretjük, tiszteljük egymást x ideje és csapunk egy jó bulit a családdal, barátokkal, miután letettük az esküt! Ez egy szép, maradandó emlék, élmény!

L/26

Én nem éltem együtt a férjemmel házasságig, és nem lett belőlem házi rabszolga ;)

A másik gondolkodását együttélés nélkül is meg lehet ismerni. Nálunk mindkettőnk számára fontos a házasság, elkötelezettséget jelent, és egy életre szólónak tekintjük. Ha problémák vannak, meg akarjuk oldani, nem kilépni a kapcsolatból.

Szerintem azért van manapság kevesebb házasság, mert így kényelmesebb a legtöbb embernek, nem kell elkötelezni magadat a másik felé. Ha tovább akarsz állni, sokkal könnyebb, nem kell válási procedúrán végigmenned.