Mit reagálnátok ha a párotok nem tolerálná a házi kedvenceteket, és azt mondaná összeköltözéskor hogy vagy dönts közte és a kedvenced között?

Nem titkolnám, hogy van kutyám/macskám, így ha valaki ezt nem tolerálná, remélhetőleg hamar közölné, így nem kerülnék olyan szituációba, mint amit felvázoltál :)

Egy évek óta veled élő állatnak te vagy a mindene, nagyon durva kegyetlenség lenne tőle megválni.

Egyik kapcsolatomban ez benne volt, de én viszont ténylegesen allergiás vagyok a macskaszőrre, a lány ágyában nem bírtam megmaradni soha bedugult az orrom viszketett a szemem, akkor megmondtam már elsőre, hogy vagy kimegy a macska és nem lesz többet a hálószobában vagy nem jövök többet. De megértette és kirakta a macskát.

Alapból pedig családi házban élek, nálunk a macska és kutya az kinti állat, maximum télen a hidegben mennek a garázsba. De házba nem.

Vagy elfogadja ezt a párom vagy nem, ha nem akkor löpá lüká.

Én is kissé vidéken nőttem fel,. családi házikó , kutya macska szintén odakint. Télen mindig a hideg miatt beraktuk őket a garázsba mi is.

De az hogy a konyhában a házban a szobákban mászkáljanak az ki van zárva. Az részemről sem elfogadható.

És ugyanígy vagyok vele mint "ces" hogy problémát nem csinálok az ügyből vagy elfogadja ezt az illető vagy sem, ha nem akkor nem jövünk össze.

Én szintén nem szeretem az állatot a lakásban, szüleimnek van, és számomra elég undorító, hogy mindig odacsinál a konyhába, beviszi a rohadt húst az ágyukba, kikaparja a növényeket, stb, illetve egy barátomnál aludtam már macskapisis ágyban, nagyon undorító volt (reggel vettem észre a szagot- többet nem is mentem)

Szóval a magam részéről én sem tartanék bent állatot. Aki tisztán tudja tartani, ott meg van egyéb gond, pl ugat, lop, dugja a lábat...

Viszont ha egy olyan sráccal jönnék össze, akinek van valami állatkája, és az tegyük fel egészen normális, akkor nyilván nem mondanám hogy tegye ki azt az állatot, mert azért annyira nem utálom őket, tudom, hogy az nagyon megviselné, rosszat meg nem akarok neki. Így inkább elfogadnám, és max annyi lenne a feltételem, hogy ne a közös ágyunkban aludjon.

Ha nem olyan dologról van szó, mint az egyik válaszolónál, hogy allergia- amit azért meg lehet oldani kompromisszumokkal is, lásd: nem az egész állattól vált meg a gazdi, hanem csak "átcsoportosította" más szobákba.

Kutyám ugyan nincs, de macskám az van. Ezt kb az első pár randi alkalmával is mondom, és elég sokat szoktam lelkendezni róla- a párom párszor megjegyezte, hogy nagyon tipikus macskás néni lenne belőlem idővel. Na, szóval ilyen szituáció biztos nem állna fenn, hogy olyan nagyon szeretjük egymást valakivel, aki egy olyan dolgot utál, ami hozzám borzasztó közel van. A cica az életem része, felelős vagyok érte. Ilyen szempontból szinte egyenértékű lenne a "dobd ki a macskát az utcára, rühellem az állatokat lakásban" dolog a "dobd ki a gyereket az utcára, nem szeretem a gyerekeket" kijelentéssel. Ugyanúgy felelős vagyok érte, ugyanúgy nekem kell róla gondoskodni, tőlem függ és rám van utalva.

De ha mégis felmerülne egy ilyen szituáció, szerintem két pillanat alatt kiábrándulnék a pasiból, és repülne, hogy lába sem éri a földet. Főleg, ha igyen indoka van, mint amit leírtál.

Szerencsére nálunk ilyen gond nincs, mi előbb költöztünk össze a párommal és csak utána vettünk magunkhoz- közös döntéssel, bár kicsit az én nyomásomra- egy cicát menhelyről. Valahogy szinte már a párom jobban szereti a kis szőrcsomót, mint én :D