Normális, hogy a férjem csak akkor végez házimunkát, ha van jó a kedve és motivációja van?

igen,ez így megy mióta világ a világ,mondhatni a dolgok természetes rendje.

abban az estben a férjed kitűnik,hogy ő azért néha segít ezt azt.

Nem, szerintem nem normális. Ettől még sajnos gyakori.

Én ha csak megérzem, hogy a párom elindul ebbe az irányba, mindig mondani szoktam neki, hogy gondolja át, a közös feladatok neki is ugyanúgy feladatai, mint nekem. Vagy a másik verzió: majd ha eltart, én szívesen megcsinálok itthon mindent. De a második műszakot ne hagyja egyedül rám!

Nem normális, de gyakori. Ha te is dolgozol, vagyis a családi kasszába ketten pakoltok, akkor a háztartási munkákat is illene megosztani. Mondd meg, hogy vagy eltart, te felmondasz és jó feleségként gőzölgő vacsorával és tiszta lakással várod, vagy szépen végezze el a rá eső munka részét.

Van már gyereketek? Ha nincs most neveld meg, ne járj úgy ahogy én, hogy a munka mellett rám maradt a házimunka 99%-a meg a gyereknevelés 99%-a..Én is utólag vagyok okos. Ha időben elkapom a grabancát akkor nem jutunk oda, hogy úgy megutálom mert semennyi tiszteletet nem tudtam már érezni iránta, hogy már beszélni se tudunk egymással.

Ez akkor lehetséges, ha nem tanulta meg ellátni magát, nem élt egyedül, tehát mindig kiszolgálta valaki.

Én már 10 éve egyedül lakom, de még mindig csak akkor csinálok bármit, ha jó a kedvem.:)

Egyszerűen nem tanultam meg ezt, és nincs is késztetésem rá.

És még egy nyomós okom van: szorongok a rendezett környezetben, csak a rendetlenben érzem jól, otthon magam.

6 és 7-nek:

Az én volt férjem otthon be volt fogva, az anyja még főzni is megtanította, az apukája szeretettel, de kemény kézzel és határozottan irányította a családot. Ott nem volt, hogy nincs kedvem elpakolni, hanem a tévét nézem és a kanapén döglök. Mindenkinek meg volt a feladata és az elvárások amit teljesíteni kellett (tanulás, házimunka).

Így indult a házasságunk is, csak én balga módon azt hittem, hogy egy kapcsolatban két egyenrangú fél van. Úgyhogy a volt férjem szépen elkényelmesedett és elkanászodott de annyira, hogy már kérni se lehetett tőle semmit. Válásunkkor az apja bocsánatot kért tőlem, hogy nem ilyennek nevelte. Mondtam tudom, láttam.

5-ös válaszoló vagyok

8: Ezért nem is ezt írtam!

Hanem azt, hogy "Ez akkor lehetséges, ha nem tanulta meg ellátni magát, nem élt egyedül, tehát mindig kiszolgálta valaki."

:)

A Te férjed nem élt egyedül, igaz?

Csak külső nyomásra, apuka szigora miatt csinálta meg ezeket a dolgokat az eredeti családjában, igaz?

Tehát csak BIZONYOS dolgokat csinált meg, és nem mindent, teljeskörűen saját magára.

Gondolom, ki voltak osztva a feladatok a családtagok közt.

Az egyébként nagyon szép gesztus, hogy bocsánatot kért Tőled a papája.

Emiatt váltatok el?