Valóban mindenkinél elmúlik a szerelem?

Minden kapcsolat mérséklődik az idővel.

A baj akkor van, ha érzel valahol ürességet (amit addig a lángolás "eltakart").

Nekem volt ilyen kapcsolatom. 3 év után éreztem, hogy valami nem jó. Próbáltam tenni ellene, de csak rosszabb lett. Vágyódtam valami más iránt.

A férjemnél nem volt ilyen érzésem. Vannak nézeteltéréseink, mert minden kapcsolatban van, de nem tudom elképzelni mással az életem. A nagy lángolás már nincs meg, viszont piszkosul hiányzik, ha pár napig nem találkozunk és jó újra vele lenni.

A szerelem elmúlik. De anyukám mindig azt mondja: nem az igazihoz kell hozzámenni, hanem ahhoz, akivel le tudod élni az életedet. Látod magad előtt, ahogy 30 év múlva is együtt vagytok meghittségben, bizalomban, szeretetben, megbecsülésben, tiszteletben? Ha igen, akkor vedd el. Ha nem, akkor keress tovább.

Amúgy szerintem akkor kell házasodni, amikor már nincs az a mindent elsöprő igézet, mert az csak megzavarítja az embert.

Valóban elmúlik. Szerintem teljesen normális, hogy ezt érzed, és ezzel nem az derül ki, hogy nem szeretet eléggé. Ez egy ijesztő dolog, hogy jézusom elmúlt a láng.

Véleményem szerint, amelyik férfi azt írja, hogy 5 év után még mindig lángol a szerelem és a szenvedély, akkor az hazudik. Főleg mi férfiak vágyunk a változatosságra, és arra, hogy mindig mással lehessünk, ne kelljen minden nap ugyanezt ennünk. Ahogy te fogalmaztad a többi kezű és lábujjú nőt is meg fogod unni egy idő után. Mert minden nap ugyanazt látod, ugyanazt az illatot érzed, ugyanazt a hangot hallod, ugyanazon civakodtok stb. stb. Nem nyugtatásképp írom, de nekem volt olyan nő az életembe, aki évek óta tetszett, lábremegést okozott, és az első együttlét után nem éreztem semmit. Igen, ennyire elbaszottak vagyunk.

Viszont ennek az egésznek van egy másik oldala: Kérdés: Kivel akarsz együtt élni..? Na ez a nem mindegy. Ha ő valóban most, főz, takarít, igyekszik a kedvedben járni akkor szerintem nagyon kár elcseszni... Ez manapság egyre szokatlanabb a nőknek, hogy a családot egybe tartsák a házimunkával, és abban, hogy neked örömöt okozzon. A leírtak alapján ez a nő nem rossz döntés, mert hidd el,a többit is meg fogod unni, és ez egy ÁLTALÁNOS probléma, viszont azt kell nézni a szürke hétköznapok milyenek maradnak. Ha a szeretet megmarad, akkor érdemes a házasság, házasodni amúgy sem akkor kell, mikor lángol a szerelem, hanem akkor, amikor szeretet van.

Teheted azt is, hogy most gyorsan kiugrasz ebből, és ismerkedsz lányokkal, kiélheted a szenvedélyeid, de rá fogsz jönni, hogy az életed egy rakás szar, és akarsz valakihez tartozni. Ahogy írtad is: sok az elmebajos nő, ebből kiderül, hogy ismered már annyira a nőket, és hidd el, még sok másikat ismernél meg, akitől menekülnél.

Nem a szerelem az, ami elmúlik, és nyugi, nem vagyok fogalmi zavarban, az ilyeneket, hogy átalakul szeretetté, csak azok mondják, akik beletörődtek a szürke hétköznapokba, de már nem az igazi. Nagyszüleimnél egyáltalán nem az van, amit írsz, még mindig ott van a szerelem kettőjük között, igazi szerelem, nem megszokás. Te írsz butaságokat, és valószínűleg soha nem voltál igazán szerelmes, nem tapasztaltad, ezért nem is ismerheted.

Nagyon sokan összekeverik a szerelmet az amerikai filmek által közvetített cukormázas fellángolással, de a szerelem nem az. A szerelem a mélység és a magasság egyszerre, nem tudod megmagyarázni, és nem hasonlítható semmi más érzéshez. Szerelem szeretet nélkül nem létezik, tehát a szeretet mindig ott van, már kezdetben is, nincs minek mivé átalakulnia, mert a kettő egyszerre van jelen.