Rajongok a férjemért évek után is - ez normális?

Tudom, furcsa a kérdés - de érdekelne, vannak-e mások is így. A férjemmel hat éve vagyunk együtt, és most is változatlanul, sőt ha lehet, még erősebben "rajongok" érte - nincs szinte idő, hogy ne gondolnék arra, milyen szerencsés vagyok, hogy ő lett a férjem. Büszkén megyek mellette; ha nincs még otthon, alig várom, hogy hazaérjen; ha alszik, sokáig tudom nézni; ha a szemembe néz, ma is remegés fog el; hálás vagyok neki, hogy ilyen jó apa. Mások szerint ez nagyon "csöpögős", és biztosan valami nagy csalódás lesz a vége. Holott rám, aki alapvetően egy racionális gondolkodású nő vagyok, a korábbi kapcsolataimban egyáltalán nem volt jellemző ez az érzés, sőt régebben soha nem tudtam feloldódni igazán. De most mégis így érzek. Létezik ilyen, más is van így?