Hogyan érhetném el hogy férjem ismét tiszteljen, felfigyeljen rám törődjön velem mint kapcsolatunk elején?

3 éve élünk együtt , de nagyon hullámos a lejtő amin haladunk.

Már nem tudja az indulatait kontrollálni a dühét csillapítani is zúdítja rám mikor csak teheti, ha nem hallja mit mondok neki, én már 3 szor mondom neki, mire ő felgmán válaszol vagy felemeli a hangját.

Hogy mi van már megint?

Ő nagyon ritkán jön ide hozzám napközben pusziért vagy ide bújjon.

Ha jön is kb 5-10 másodperc és megy tovább mintha semmi sem történt volna és első a számítógép.

Mindig én loholok utána ha egy kis szeretetre vágyok, egy kis ölelésre, az az igazság hogy sosem elégülök ki az ő öleléseitől amilyen szerelemmel indult a kapcsolatunk most ahhoz képest nagyon közömbös, ezért igyekszek napközben több alkalommal szétosztva menni utána és szeretgetni.

Valójában lehet nincs is szüksége rá, tegnap beláttam hogy nincs értelme tovább ámítani magamat hogy valaha is hasonlóan fog érezni mint az elején.

Néha úgy viselkedik velem mintha csak a takarító nője lennék , vagy mint csak egy kolégiumi lakótársak lennénk.

Idegen helyen, ismerősöknél,boltban, séta közben, már meg sem puszil, nem karol át,ha nem mondom neki, teljesen rideg, azt kezdem gondolni hogy lehet hogy nem is kellene sehova elmenni együtt ezentúl felesleges, ha boltba mentünk oda mindig együtt mentünk.

Igaz volt egy idő mikor ezen is összevesztünk, mert ő ment vásárolt amit gondolt az én véleményemet nem kérdezte ki, és csak loholtam utána mint egy kísérő.

Nagyon sokszor beszéltük ezt meg hogy szeretném ha nem lenne ilyen érzéketlen és többet bújna, tisztelne.

Erre fő megkaptam hogy de hát ő tisztel engem csak én nem veszem észre, amikor beszélgettünk akkor este összebújva aludtunk el, de másnap minden ugyanúgy folytatódott.

Lassan bele kell törődnöm hogy lassan már nem szólhatok a férjemhez nem érhetek hozzá és még szex sem lehet ha csak ő nem akarja.

De azt hiszem ha erre várok akkor havi 1 alkalom lesz csak.

Szerinte mindig mindent én túzok el.

Van egy közös gyerekünk aki 2 éves.

Mind a ketten akartuk.

Most viszont azt veszem észre, hogy nagyobb részben csak én foglalkozom vele.

Ő sóhajtozik, jajgat, ha a gyerekkel kell lennie mert nekem főzni kell, és ő amúgy sem csinálna semmi hasznosat csak számítógépezne vagy filmet nézne.

1 éve úgy ide van ragadva a számítógép elé hogy napi 8-9 órát tuti hogy előtte ül, és még az sem elég neki, mert mindig panaszkodik hogy mi nem hagyjuk őt pihenni.

Kicsit rosszul esik hogy különbségeket tesz maga és köztem.

Amikor ő dolgozik akkor mikor itthon van 3-4 napot hetente akkor ő semmit nem kell csinálnia, egy ruhadarabot nem kell arrébb tennie, ki van szolgálva.

Amikor én dolgozok, haza jövök hulla fáradtan nekem még gyerekeznem kell, éjjel ugyanúgy én vagyok vele 8-10 alkalommal ébred néha , és mikor akarok szexelni ő azt mondja hogy fáradt.

Nem vagyunk egyen rangban ő mindig fölöttem fog állni.

Azt érzem lehet hogy csak nekem van rengeteg időm és ilyen apróságokkal foglalkozni.

A szexet is mindig én hozom fel először, és mindig van rá kifogás hogy most miért nem.

Kezdek belefáradni.

Olvastam sok olyan anyukáról aki együtt él még az apukával de már csak a gyerekének él és a férj és közte már nincsen semmi, ha így haladunk akkor mi is így leszünk.

Tegnap itthon hagytam a pénztárcáját , benne bankártya, 1 havi fizetése, vettünk ki belőle pénzt és itthon hagytuk hogy ne hagyjuk el a kártyákat és ne rohangáljunk 1 havi pénzel a zsebünkben.

Erre fő mikor haza értünk, sehol nem találtam a pénztárcát.

Kérdezem tőle hogy nem e látta, erre fő letámadott hogy te tetted el hol van, keresd meg!

De ő fel sem emelte volna a seggét a fotelból hogy esetleg segítsen keresni, csak ordibált velem a fotelból.

Hogy én mindent elbasz*ok, minek nem tudom hova tettem, biztos elhagytam a pénzét,......

Amikor meglett, akkor úgy csinált mintha nem is történt volna semmi, meg volt nyugodva.

Szerintem az is baj hogy túl sok időt töltünk egy légtérben, túl sokat vagyok a közelében.

De belegondolok hogy akkor csak megkönnyítem a dolgát hogy a gyerek még a közelében sem lesz mivel állandóan velem van.

De szerintem ugyanúgy akkor is azt mondaná hogy fáradt.

se a szex nem működök, se normálisan nem lehet elbeszélgetni vele, nem mond el semmit, nem fontos elmondania szerinte hogy félrenyelte a gyógyszert és hányt.

Én szeretném megmenteni a kapcsolatot de nem így hogy már megint csak én alkalmazkodok, csak én hallgatok csak én teszek meg mindent, nem akarok csak én tűrni.

Milyen megoldás létezik hogy észre vegye magát?

Soha nem ülünk le megnézni közösen egy filmet mert csak ő nézi én a gyerekkel foglalkozok addig is.

Tippeket várok.