Mit kellene tennem ebben a helyzetben? A férjem 3 gyermek után jött rá, hogy ez neki sok.

Én egy picit máshonnan közelíteném meg. Ha az ember valamilyen érzelmi válságban van, belső problémákkal küzd, amiről sokszor maga sem tudja, hogy mi okozza, akkor türelmetlenné válik a környezetével szemben is. Sokszor csak a tünetet érzékeljük, nem az okot. Elképzelhetőnek tartom, hogy a férjednek olyan problémája van, ami nem feltétlenül tudatos, talán magának sem tudja megfogalmazni, csupán annyit érzékel belőle, hogy valami gond van. Érdemes lenne feltárni, hogy mi is okozza a zavart, akár szakembert segítségével.

Évekkel ezelőtt én is voltam olyan helyzetben, hogy a gyermekem konkrétan idegesített, nem tudtam vele mit kezdeni. De nem ő volt az ok, hanem olyan belső feszültséggel küzdöttem, megoldhatatlannak tűnő problémákat cipeltem, ami miatt mindenkivel türelmetlenebb voltam. Amint sikerült azonosítanom az okot magamban - nem volt egyszerű, hiszen a tudatom folyamatosan próbálta elnyomni, elfojtani - máris tudtam objektíven látni a helyzetem, és sokkal türelmesebbé váltam a gyermekemmel is. Én mindenképpen javaslom, hogy először azt kellene megvizsgálni alaposan, hogy pontosan MI okozza a problémát.

Azért is írom, mert az elmúlt években a környezetemben volt hasonló eset, amikor a férfi közölte, hogy ő szabadságra, nyugalomra vágyik, és otthagyta a családját. De az így keletkezett szabadsággal és nyugalommal nem tudott mit kezdeni, ugyanis nem ez volt a gondja, egy évvel később is ugyanolyan rosszul érezte magát a bőrében, pedig akkor már nem volt se gyerekzsivaj, se felelősség, se semmi... Akkor látta be, hogy nem az volt a problémája, amit ő annak gondolt, és pszichológushoz fordult, hogy megkeresse a valódi okot.