Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kellene tennem ebben a helyzetben? A férjem 3 gyermek után jött rá, hogy ez neki sok.
Az utóbbi időben elég furcsán viselkedett. Egy darabig tagadta, hogy bármi baja lenne, de a hétvégén kifakadt, hogy neki elege van az állandó sírásból, csivitelésből, nyűgösködésből, zsibongásból. Ő nyugodt életet szeretne és nem képes ezt az egészet még évekig elviselni. Úgy érzi belebolondul. Ötletem sincs, mit lépjek erre.
A gyerekeket közösen akartuk, terveztük. Ők négyen voltak testvérek, azt hittem tudja, hogy mivel jár 3 gyerek, ha én egykeként is felkészültem minderre. Nem azt mondom, hogy soha nem borulok ki, mert nekem is vannak rosszabb napjaim, de nem bántam meg, hogy 3 gyereket vállaltunk.
Nem tudom, mit mondja, vagy mit tanácsoljak neki. Azt mondja szeret minket, de úgy érzi képtelen még évekig így élni.
Mi lehet erre a megoldás?
Négy gyerekes apaként mit is mondjak?
Hülye az az ember....ott kéne köztük zsibongani, csivitelni.
A neveiket tudja legalább?
Mikor úgy érzi hogy elege van a zsibongásból, akkor menjen el egy napra valahova. Beszéljétek meg hogy Havonta egyszer-kétszer gyerekmentes napot tart/tartotok.
Nagymama vagy valaki nincs akivel jól elvannak és rá lehet bízni őket. Jót tenne nektek ha néha magatokkal foglalkozhattok.
Igen, tudja a neveiket, sőt még foglalkozik is velük, igaz így belegondolva az együtt töltött idejük is eléggé lecsökkent.
Van kettesben töltött időnk is és neki is megvan a szabadideje, amikor a barátaival csinál programokat. Például most is velük van a Balatonnál nyaralni (kamasz koruk óta minden évben van egy 1 hetes nyaralásuk az egyikük nagyszüleinél). Én úgy érzem elég teret adok neki. Azzal viszont nem tudok mit tenni, hogy "max. fél óra és a plafora mászik tőlük".
Azt mondja ő nem gondolta át, hogy ez az időszak ilyen hosszú lesz. Nem is értem, mit várt. Megszületnek és egy hét alatt felnőttek lesznek?
Jobb tanácsot tudnánk adni, ha kicsit többet írnál a családotokról. Hány évesek a gyerekek pl., otthon vagy-e velük vagy te is dolgozol. Járnak-e már bölcsibe, oviba, isibe. A férjed munkarendjéről, idejéről.
Arról, hogy milyen gyakran van segítségetek, mennyi időtök van kettesben, mennyit jártok el akár egyedül is (egyszerűen csak barátokhoz akár vagy bevásárolni vagy valami).
MEddig vannak fenn a gyerekek, mennyi gond van velük (nyugodtabbak inkább vagy problémásabbak?)
Nekem az a tapasztalatom, hogy a családi élet úgy lehet csak igazán jó, ha az embernek mellette marad egy minimális privát szférája, és ideje saját magára is. Sokan ezt elfelejtik, amint szülőkké válnak, és csak a gyerekekért élnek. Ebbe viszont tényleg bele lehet őrülni, akármennyire is szereti az ember a gyerekeit, mert egyszer akarva-akaratlanul is rátör az emberre az érzés, hogy ő, mint személy többé nem létezik, neki nincsenek igényei, vágyai, csak a gyerekek kontrollálják az életét, ő meg sodródik velük - és ha hagyjuk, hogy ez eluralkodjon, abból alakulnak ki ilyen indulatok, hogy "nem bírja elviselni".
Ezt persze még felerősítheti a sok munka, a rossz időbeosztás, a stressz, a párkapcsolati élet hiánya is.
De minderre van megoldás, és nem feltétlen az, hogy "a férjed egy f***szfej, hagyd el". A férjed is ugyanúgy egy ember, aki jelenleg erős érzelmi stressz alatt áll, ami egy kezelhető helyzet. A megoldást viszont csak akkor találhatod meg, ha átgondolod a közös életeteket, és azt, hogy min tudtok változtatni.
Azt mondja:
"de úgy érzi képtelen még évekig így élni"
1. Fel akarja kötni magát
2. Le akar lépni a családtól, és kezdi előkészíteni a terepet.
3. Nekem a legnagyobb 30 éves, 15 éve váltam az az anyjától, de még mindig vannak olyan ügyek, amiktől a falnak mennék....
4. Viszont ha baja van, még mindig leginkább hozzám szalad sírni, nyüzsögni... örülök ennek.
#6-os, lényegében egyetértünk, de a kérdező esetében ezzel sincs gond:
"Nekem az a tapasztalatom, hogy a családi élet úgy lehet csak igazán jó, ha az embernek mellette marad egy minimális privát szférája, és ideje saját magára is"
A férj most is szabadságon....
Kérdező, hát nem tudom, TE tudsz-e megoldást találni, nekem is eléggé kifogáskeresésnek tűnik, amit a férjed mond.
Ha három gyereketek van, akkor már évek óta tart ez a "rumli", ő mióta kifogásolja?
8-as értem amit mondasz, láttam is, hogy szabadságon van.
De évi 1 szabadság nem egyenlő azzal, hogy egyébként megfelelő mennyiségű szabadidő és kettesben töltött idő jut a felekre, ehhez jóval több kell. Egy párkapcsolat egészséges működéséhez pl. szerintem elengedhetetlen, hogy max. 2-3 hetente legalább egy estét egymásra szánjanak, gyerekek nélkül. MIndenkinek szüksége van minőségi együtt és külön töltött időre is. A kérdésből nem derült ki, hogy ez hogy és miben valósul meg, épp ezért írtam, hogy írjon többet a rutinjukról.
Kicsit bánt azért, hogy puszta jó szándékból írtam, és szerintem semmi sértőt vagy bántót nem fogalmaztam meg, mégis 38%-ban hasznos a válaszom...
#4-nél jobb megoldás nincs. Havonta egy-két alkalom mindenképpen kell, amikor a gyerekek nélkül tudtok elmenni valahova kikapcsolódni.
Én is ismerek több nagycsaládos párt és ők sem bírnák, ha éveken keresztül naponta csak csatatér várná őket. Néha elmennek egy-egy napra ide-oda, nyaranta pedig akár belefér egy nyaralás is kettesben. Addig meg a nagyszülő foglalkozik a gyerekekkel, vagy egyéb rokon/barát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!