Szerintetek van arra esélyem, hogy valaha elvegyen valaki?

"Tudjátok, ahhoz kell pár év kapcsolat, együttélés... Nem feltétlenül, de nekem igen"...." én hagyom el, mert elegem lesz a változatlanságból"

Szerintem elöször önmagaddal kellene tisztábajönnöd!!

Másrészt "hogy vagy bízzak benne, előbb utóbb ő is eljut erre a szintre, vagy tudom hol az ajtó." Ettöl a kapcsolattol ne várj sokat. Jobb ha gyorsan megtalálod az ajtot.

,,Már nem azért, de honnan veszitek, hogy MOST akarok házasodni és gyerekeket? '' Innen

,, de lassan becsavarodok, ha még 1 évfolyamtársamat eljegyzik vagy meglátok egy velem egykorú csajt terhesen/gyerekkel. ''

Néhány évvel ezelőtti önmagamat látom benned, úgyhogy tőlem most kapsz egy normális választ. 25 éves vagyok, 21 voltam, amikor megismerkedtem a párommal, aki két évvel fiatalabb volt akkor nálam. Élvezte a főiskolás életet, amikor én már kifelé tartottam a pörgős korszakomból, nem volt igényem erre. Rengeteget veszekedtünk, de szerettem és bíztam benne, hogy megváltozik. Nem tette. Három év után arra az elhatározásra jutottam, hogy sosem lesz olyan a kedvemért, amilyennek én szeretném őt látni. Fiatalabb nálam és amúgy is pont olyan korban van, amit szórakozással akar tölteni, hát szórakozzon, de én ebben nem veszek többé részt. Számtalanszor volt olyan, hogy megígért valamit, pl. hogy nálam alszik, amit később nem teljesített, mert random elment berúgni és este 7-kor, mire én végeztem a suliban, már félholtan fetrengett az ágyában... Heti minimum egy hasonló eset történt.

Sokáig tartott mire rávettem magam, hogy kinyissam a szemem és tudatosítsam, akármennyire is szeretem, annyi fájdalmat okozott, hogy már nem érdemli meg, hogy küzdjek érte. Elhagytam. Pontosan egy éve. Nem bántam meg.

Azóta többnyire egyedül vagyok, ő pedig mindennap sír nekem, hogy megváltozott, szeret, fogadjam vissza, de nem. Nehéz ez, de én azt mondanám, ha már most ennyi problémátok van, akkor minél előbb lépj ki belőle, mielőtt mégjobban belesüppednél. Lehet most nem így látod, én sem így láttam, de utólag úgy gondolom az lett volna a legjobb döntés, ha az első intő jeleknél azt mondom, hogy pá...

A lányok/nők amúgy is előbb érnek, 20 évesen a srácok még azért nem úgy gondolkodnak, nem úgy terveznek, ahogy egy hasonló korú nő (tisztelet a kivételnek). Ha ez nálatok is egyértelmű és amúgyis sok gondotok van, akkor én az ajtót választanám.

kérdező:

nem gonoszságból,de egy 20 éves fiúval még 2-3év is kevés idő, hogy össze akarjon majd veled költözni!

tehát jobb, ha nálad mindig inkább 2-3évvel idősebb már férfival(nem fiúval) kezdesz.

Én másfél évvel vagyok idősebb a férjemnél, majdnem 22 voltam, mikor összejöttünk, ő 20, tehát kb. veletek egyidősek voltunk. Mi másfél évvel később összeköltöztünk, másfél év együttélés után megkérte a kezemet, majd 9 hónappal később összeházasodtunk, én 25 voltam, ő 24. Szóval az nem feltétlenül igaz, hogy egy ennyi idős pasira vagy 10 évet kell várni. De azt hozzá kell tenni, hogy a férjem mindig is kissé koravén volt gondolkodás terén, ő 18 évesen is azt várta, hogy mikor talál valakit, akivel komoly kapcsolata lehet (tudom, mert ismertem akkor is), már akkor vágyott rá, hogy egyszer családja legyen. Mi mindig egy hullámhosszon voltunk ilyen téren is, egyeztek a célok, hasonló temperamentum, szóval mindig is nagyon jól megvoltunk együtt. Sok 30-35 évesnél érettebben látja a dolgokat. Másfél éve vagyunk házasok, nyár közepén születik a kislányunk, már alig várja.

A te párod viszont a leírás alapján nem ilyen, ő még inkább gyerek lenne egy kicsit, meg is mondta egy az egyben, hogy nem vágyik még komolyabb dolgokra, nem akar összeköltözni. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem fog vágyni, csak azt, hogy valószínűleg nem leszel két év múlva feleség. Innentől két választásod van: vagy beletörődsz ebbe, és megvárod, míg megérik rá (ezzel pedig igen, vállalod a kockázatot, hogy fölöslegesen pazarlod az éveket, és végül szétmentek), vagy szakítasz most, és keresel idősebbet.

"tűz és víz vagyunk, ráadásul rengeteg veszekedéssel és gonddal" - ez a mondat az, amiért én a 2. verzió mellett döntenék, nem a srác kora. Nem az a baj, hogy fiatalabb, hanem hogy már most nem bírtok egymással, pedig még együtt se éltek, és még egy éve sem vagytok együtt. Inkább keress egy hozzád illőt, akivel nem ölitek egymást, és ugyanazok a célok.