Milyen körülmények között van "joga" egy nőnek otthon maradni?

Mi történne? Azért mert valaki otthon van, nem feltétlenül képzetlen, tanulatlan. Nem lehetetlen munkát találni, még akkor sem, ha pár évre kiesett belőle az ember, max nem álmai melóját kapja meg.

Nagyon egyszerű, akkor van joga otthon maradni, ha ez mindkét félnek megfelel. Megegyezés kérdése és senkinek semmi köze hozzá. Mindegy, hogy egy gyerek van, vagy hogy otthon mit csinál a nő/férfi. Ez az én véleményem. Van aki alkalmas rá, van aki nem. Sokan nem bírják otthon. Nekem is elég 2x3 év. Szép és jó, de elég.

Kiszolgáltatottnak pedig nem érezheti magát az, akiknél működik. Csak akkor, ha valamelyik fél ezt nem támogatja, akkor lehet valaki kiszolgáltatott.

Dehogy nézem le, miért nézném le, én is dolgozok! Egy szóval nem írtam ilyesmit. Csak nem tartom a legjobb megoldásnak.

Az pedig hogy képzi magát és nem elég, mert tapasztalat kell a CÉGEKHEZ? Csak cégekhez mehet dolgozni? Bullshit.

Képezheti magát sok mindennek, pl. műköröm, masszázs, fodrászat stb. Ha szinten tartja valaki a tudását, akkor nincs gáz! Emellett mint mondtam, akiknél csak az egyik fél dolgozik, azoknál valószínűleg jó a bevétel. Ha nem tesznek félre, magukra vessenek!

Nyilván nem versenyszférában fog elhelyezkedni, bár ki tudja, látok erre is példát...

De ha a gyerekeidet, magadat kell eltartani, basszus azt ne mond, hogy nem kapsz melót, mert addig mész, míg kapsz, főleg, ha végzettséged is van, valami normális.

Még annyit írok, hogy az én oldalamról berekesztem a vitát, felőlem még írhattok nekem ha akartok, DE azt el kell fogadni, hogy a véleményünk szöges ellentétben áll, és semmi értelme egy vadidegen véleményét erővel megváltoztatni, legalábbis megpróbálni. Én leírtam az ezzel kapcsolatos meglátásaim, elolvastam az érveitek, nem hatottak meg, szerintem így a vita elég meddő.

Szép napot!

Személy szerint én nem dolgozom a szó szoros értelmében. Külföldön élek, párom itteni, neki az itteni viszonyokhoz képest nagyon jól keresõ munkája van, így jól kijövünk abból a fizetésbõl. Nekem nagyon nehéz lenne itt munkát találni, ahova mehetnék is, az csak annyit fizetne, amiért értelmetlen lenne napi 8-10 órát ugrálni, nem tenne hozzá a havi keretünkhöz annyit, hogy megérné.

Helyette itthon mindent ellátok, fõzök, sok állatot is tartunk illetve papírmunkákban besegítek a páromnak, így neki sem kell 8 órában a munkahelyen ülni.

Ez nem jog, a helyzet hozza így, hogyan éri meg. Tervezünk közös vállakozást indítani, akkor majd nyilván keményen fogunk dolgoni mindeketten és a házimunkát is megosztjuk.

akkor most aki kapcsolatban él, ott egyik fél maradjon otthon? ne röhögtess!

ha el van osztva a házimunka, akkor meg lehet oldani, egyik főz, másik tereget v akármi!

de ahol a pasi elvárja az ugyanúgy dolgozó nőtől, hogy majd ő mindent megcsinál! akkor keressen eleget egy bejárónőhöz!

Ez nyilván világnézet kérdése. Én akkor nem nézem le, ha láthatóan igyekszik, hogy hozzátegyen az otthon melegéhez vagy az ügyek intézéséhez. Pl. ha tényleg gyereket nevel (normálisan, tehát foglalkozik velük, nemcsak lecs.szi őket a tv elé), főz-süt, takarít, dekorál, közös programokat szervez, mellette bevásárol, postára megy, bankba megy, önkormányzatra megy, szóval intézi a hivatalos ügyeket. Hogy vki ezt munka mellett csinálja, más kérdés. Most azt tegyük félre, ha vki amúgy dolgozik, csak kirúgták, mert van különbség aközött, amikor vki kényszerűségből marad otthon, vagy önszántából. De ha már évek óta otthon van, akkor legalább fejlessze magát otthon.

De ciki, nem ciki, azt én lenézem, akinek semmilyen célja nincs és semmit nem csinál otthon. Bejárónő elintézi a dolgokat, gyerek lepasszolva a bébiszitternek, a csaj meg azon rinyál, hogy nem kapta meg a Gucci táskát, nem ettek étteremben azon a héten háromszor, csak kétszer meg Jucikával nem tudott találkozni... és persze a fodrász, szoli, műköröm, facebookfüggés megy egész nap, és semmi produktívat nem tesz a nő.