Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi az, ami idegesít benneteket a párotokban/férjetekben/feleségetekben?
Ilyenekre gondolok, mint csámcsogás, horkolás, lassúság és hasonlók? Volt már, hogy valakivel ilyenek miatt szakítottatok, pedig egyébként teljesen összeillettetek?
Azért kérdezem, mert esküvő előtt állunk és egyre jobban idegesítenek benne ezek a kis hülyeségek. Persze, lehet, hogy csak azért, mert beparáztam, hogy jó döntés-e vele összeházasodni. (14 éve járunk, szóval meglepetésektől nem félek, tudom jól, hogy milyen ember és szeretem)
Kíváncsi vagyok, hogy más boldog-e a párjával annak ellenére is, hogy a párja néhány szokásától, viselkedésétől a falra tudna mászni.
hát szerintem azt kéne megnézned, hogy mit érzel, pl. a köpködés hallatán. undort? mert az szerintem sarkalatos dolog.
nekem van egy jó barátnőm, akivel hosszú évek óta jóban vagyok, de pl. van az a szokása, hogy MINDEN étkezés előtt, az asztalnál kifújja az orrát. És evés közben is.
Én ezt így is nehezen tolerálom, hogy havi 1x-2x találkozunk (bár igaz, régebben naponta ettünk együtt, és akkor figyeltem meg, h mindig ez van). Főleg emiatt nem tudnék a társa lenni, ha férfi lennék. Pedig amúgy sokmindent értékelek benne!
és nem lehet az ajtót bezárni?
figyu, szerintem ezek komoly dolgok, bár banálisnak hangzanak. és szerintem jó, hogy még esküvő előtt elkezdtél ezen gondolkozni.
hány éves vagy?
27 éves vagyok.
Igazából úgy gondolom, hogy nekem kellene változnom. Látom magamon, hogy elég intoleráns vagyok az emberekkel, pl vannak olyan kollégák, akiktől szó szerint hülyét kapok, mert vannak olyan mozdulataik, gesztusaik, szokásaik, amikotől feláll a szőr a hátamon. Rajtam kívül viszont ezekre a jelentéktelen dolgokra más nem is figyel fel. Nem is tudom, hogy milyen kifejezés lenne jó a személyiségemre, de ami probléma, az az, hogy nagyon-nagyon-nagyon aprólékosan figyelek meg dolgokat és olyanokat veszek észre, amik sok más embernek fel se tűnnek. Ezt a tulajdonságomat egyedül kollégista koromban tudtam kamatoztatni, mert ha valaki valami rosszat csinált és a "bűnöst" kellett megkeresni, akkor a koliigazgató mindig nekem szólt, hogy nyomozzam ki, mi történt, ki csinálta, mert minden kis ici-pici dolgot észrevettem és összeraktam a képet. Most az más tészta, hogy rohadt jó nyomozó lennék, de épp ez az, ami miatt nehezen megyek el a dolgok mellett. Kicsit úgy képzeljétek el a szemléletmódomat, mintha olyan lennék, aki még a légy szárnyát is megfigyeli repülés közben. Na ez az, ami miatt én olyan emberben is találok idegesítő dolgot, aki amúgy mindenki más számára tökéletes. Ezzel kellene valamit kezdenem. Gondolom, mindjárt jön a tanács, hogy menjek pszichológushoz, de arra nincs fölös pénzem jelen pillanatban. Talán valami önfejlesztő könyvet kellene találnom, ami segít leküzdeni ezt a kritizáló szemléletet.
nem, szerintem nem te vagy a hibás. csak nem akarsz szakítani, nem akarod a saját, jogosan felmerülő kétségeidet komolyan venni, és könnyebb magadban keresni a hibát, mert úgy felmentheted a másikat, és megmarad a kapcsolatotok.
13 éves korod óta vagy együtt az emberrel? nem semmi.
27 éves vagy, fiatal.
gondold át jól, ne hajszold bele magad a házasságba, csak mert így tűnik helyesnek.
gondold át alaposan, és a kétségeidet ne söpörd le az asztalról, csak ha tényleg úgy gondolod, hogy egész biztosan boldog leszel ezekkel az idegesítő dolgokkal együtt.
Azt csak te tudhatod, hogy számodra mi elfogadhatatlan, az mindenki számára más.
A férjemben nincs olyan, ami idegesítene: különben nem lenne a férjem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!