Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Mi az, ami idegesít benneteket...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mi az, ami idegesít benneteket a párotokban/férjetekben/feleségetekben?

Figyelt kérdés

Ilyenekre gondolok, mint csámcsogás, horkolás, lassúság és hasonlók? Volt már, hogy valakivel ilyenek miatt szakítottatok, pedig egyébként teljesen összeillettetek?

Azért kérdezem, mert esküvő előtt állunk és egyre jobban idegesítenek benne ezek a kis hülyeségek. Persze, lehet, hogy csak azért, mert beparáztam, hogy jó döntés-e vele összeházasodni. (14 éve járunk, szóval meglepetésektől nem félek, tudom jól, hogy milyen ember és szeretem)

Kíváncsi vagyok, hogy más boldog-e a párjával annak ellenére is, hogy a párja néhány szokásától, viselkedésétől a falra tudna mászni.


2015. ápr. 8. 07:35
1 2 3 4
 11/39 A kérdező kommentje:
Azt azért nem mondanám, hogy "ész nélkül" jöttünk össze és "úgy maradtunk". Rengeteg dolgon átmentünk együtt és mindenben támogattuk egymást. Nagyon össze vagyunk nőve és konkrétan nagy gondjaink nincsenek egymással. A barátaink számára mintapár vagyunk úgy is, hogy jól tudják, mik azok, amiket nem bírunk egymásban. Igen, ez egy tiniszerelem volt, de az felbecsülhetetlen élmény, hogy együtt nőttünk fel.
2015. ápr. 8. 09:01
 12/39 A kérdező kommentje:
#10: De eddig is zavartak ezek, csak, ahogy írtam korábban, most az esküvő előtt felmerült bennem, hogy bizti együtt akarok és tudok-e élni ezekkel a dolgokkal. Szerintem az nem olyan kirívó eset, hogy ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy ezek után aztán törvényesen is joga lesz a páromnak minden áldott este a fülembe horkolni :D Nem akarok kibúvót keresni, ha azt akarnék, akkor azt kérdezném tőletek, hogy szerintetek maradjak-e vele. Inkább csak arra vagyok kíváncsi, hogy mások/Ti milyen zavaró dolgokkal éltek együtt, képesek vagytok-e idomulni, elfogadni azt, hogy a párotoknak vannak hibái. Pusztán a kíváncsiság vezérel, hogy más emberek elmenekülnek-e, vagy toleránsan viselkednek-e.
2015. ápr. 8. 09:05
 13/39 anonim ***** válasza:

hát szerintem azt kéne megnézned, hogy mit érzel, pl. a köpködés hallatán. undort? mert az szerintem sarkalatos dolog.

nekem van egy jó barátnőm, akivel hosszú évek óta jóban vagyok, de pl. van az a szokása, hogy MINDEN étkezés előtt, az asztalnál kifújja az orrát. És evés közben is.

Én ezt így is nehezen tolerálom, hogy havi 1x-2x találkozunk (bár igaz, régebben naponta ettünk együtt, és akkor figyeltem meg, h mindig ez van). Főleg emiatt nem tudnék a társa lenni, ha férfi lennék. Pedig amúgy sokmindent értékelek benne!

2015. ápr. 8. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/39 A kérdező kommentje:
Neeeem, undort nem érzek, csak felidegesít. Igazából nem is a köpködés maga, hanem ahogy csinálja... Ha köpne egy normálisat, akkor nem igazán érdekelne, de ez inkább ilyen nyálcsurgatós köpdösés. Az a legidegesítőbb benne, hogy magát a köpést nem hallom, csak ahogy placcsan a nyál a mosdókagylóba és nem is köpi, hanem kifújja a nyálat a szájából. Mondtam már neki, hogy köpjön már egy normális, embereset, vagy ha nem tud, akkor nyelje le, mert ez így kva idegesítő, hogy nyáladzik :D
2015. ápr. 8. 09:40
 15/39 anonim ***** válasza:

és nem lehet az ajtót bezárni?

figyu, szerintem ezek komoly dolgok, bár banálisnak hangzanak. és szerintem jó, hogy még esküvő előtt elkezdtél ezen gondolkozni.

hány éves vagy?

2015. ápr. 8. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/39 A kérdező kommentje:

27 éves vagyok.

Igazából úgy gondolom, hogy nekem kellene változnom. Látom magamon, hogy elég intoleráns vagyok az emberekkel, pl vannak olyan kollégák, akiktől szó szerint hülyét kapok, mert vannak olyan mozdulataik, gesztusaik, szokásaik, amikotől feláll a szőr a hátamon. Rajtam kívül viszont ezekre a jelentéktelen dolgokra más nem is figyel fel. Nem is tudom, hogy milyen kifejezés lenne jó a személyiségemre, de ami probléma, az az, hogy nagyon-nagyon-nagyon aprólékosan figyelek meg dolgokat és olyanokat veszek észre, amik sok más embernek fel se tűnnek. Ezt a tulajdonságomat egyedül kollégista koromban tudtam kamatoztatni, mert ha valaki valami rosszat csinált és a "bűnöst" kellett megkeresni, akkor a koliigazgató mindig nekem szólt, hogy nyomozzam ki, mi történt, ki csinálta, mert minden kis ici-pici dolgot észrevettem és összeraktam a képet. Most az más tészta, hogy rohadt jó nyomozó lennék, de épp ez az, ami miatt nehezen megyek el a dolgok mellett. Kicsit úgy képzeljétek el a szemléletmódomat, mintha olyan lennék, aki még a légy szárnyát is megfigyeli repülés közben. Na ez az, ami miatt én olyan emberben is találok idegesítő dolgot, aki amúgy mindenki más számára tökéletes. Ezzel kellene valamit kezdenem. Gondolom, mindjárt jön a tanács, hogy menjek pszichológushoz, de arra nincs fölös pénzem jelen pillanatban. Talán valami önfejlesztő könyvet kellene találnom, ami segít leküzdeni ezt a kritizáló szemléletet.

2015. ápr. 8. 10:06
 17/39 anonim ***** válasza:

nem, szerintem nem te vagy a hibás. csak nem akarsz szakítani, nem akarod a saját, jogosan felmerülő kétségeidet komolyan venni, és könnyebb magadban keresni a hibát, mert úgy felmentheted a másikat, és megmarad a kapcsolatotok.

13 éves korod óta vagy együtt az emberrel? nem semmi.

27 éves vagy, fiatal.

gondold át jól, ne hajszold bele magad a házasságba, csak mert így tűnik helyesnek.

gondold át alaposan, és a kétségeidet ne söpörd le az asztalról, csak ha tényleg úgy gondolod, hogy egész biztosan boldog leszel ezekkel az idegesítő dolgokkal együtt.

2015. ápr. 8. 10:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/39 anonim ***** válasza:
Talán a legidegesítőbb, hogy alacsony a fájdalomküszöbe. Tudom, hogy erről nem tehet, de annyira idegesítő tud lenni, hogy kis semmiségek miatt is már a halálán van. Ha például beüti a valamijét, komolyan mondom úgy csinál mint ha legalább csonttörése lenne. Meg a másik, amit ki nem állhatok ha teli szájjal beszél és nem lehet érteni mit mond. De ezek apróságok, ilyen kis semmiségek miatt biztos, hogy nem vetnék véget egy kapcsolatnak.
2015. ápr. 8. 10:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/39 A kérdező kommentje:
#17 igazad van neked is abban, hogy inkább magamban keresem a hibát, mint hogy bevalljam, vannak dolgok, amikben nem egyezünk, de tartok tőle, hogy én ilyen kritikus személyiséggel nem találnék úgyse olyat, aki "tökéletes" lenne számomra. Helyette inkább próbálok idomulni, kigyógyulni az idegbajból és elfogadni azt, hogy ő így viselkedik. Nekem is rengeteg hibám van! Ha sorba kellene állnunk hülyeség alapján, akkor én is saját magamat tenném a sor elejére, mert én sokszor terroristaként viselkedek vele, de számomra azért ő a tökéletes ember, mert amíg más fejvesztve menekülne előlem, addig ő mosolyogva azt mondja a hisztikre, hogy "kis terroritám" és megpuszil. Ha belegondolok, én igen is egy ilyen emberrel akarom leélni az életemet, aki nem azt mondja, hogy idegbajos vagyok, hanem akkor is szeretettel tekint rám, ha épp elkezdem őt cseszegetni. A helyett, hogy ilyenkor felképelne (mert néha nagyon megérdemelném), aranyosnak tartja bennem, hogy pattogok, mint egy bolha és rikácsolok össze-vissza. Szerintem ez a szerelem :)
2015. ápr. 8. 10:32
 20/39 anonim ***** válasza:

Azt csak te tudhatod, hogy számodra mi elfogadhatatlan, az mindenki számára más.


A férjemben nincs olyan, ami idegesítene: különben nem lenne a férjem.

2015. ápr. 8. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!