Van olyan család, ahol a férfi a pénztáros?

Általában a fzietésünket egyhelyre tesszük, aztán mindenki vesz el onnan amennyi kell. A számlák egy részét ő fizeti be, a többit én, attól függ kinek esik útjába. Vásárolni mindig együtt megyünk. Azért talán mégis én kezelem inkább apénzt, mert ha rajta múlva elköltenénk az egészet gyorskajára, édességre, üdítőre, nasira, nem nagyon tud spórolni, én szoktam meghűzni a határvonalat, hogy jó, akkor csak 1 csoki, 1 chips.

Anyuéknál teljesen anyum kezeli, ő fizeti a számlákat, ő vásárol be, általában egyedül. Viszont tesóméknál meg szinte teljesen bátyám kezeli a pénzt.

" de miért jo, ha számlán tartjátok a pénzt? "

Mert a modern banki szolgaltatasokat csak ugy tudjuk igenybe venni. Az osszes szolgaltato a szamlarol vonja le automatikusan a fizetnivalokat, sokat vasarolunk a neten, azt sem tudod keszpenzzel.

Igazabol mindketten utaljuk a a keszpenzt, ahol lehet kartyaval fizetunk.

Meg aztan nagyobb osszegeket nem is biztonsagos otthon tartani.

Időpont ma 00:49

Nem értem mi olyan vicces ebben. Igen, kártyára kapjuk minketten és kivesszük. Én általában a negyedét a számlán hagyom, a többit kiveszem, abból teszek félre a "matrac ala", és utána a maradékból intézünk mindent. Nem szeretem, ha csak a számlén van, mert nem tudom soha mennyi pénzem van még, könnyebben elmegy a kezemből, mint a készpénz. A másik, hogy felénk még mindig sokhelyen nem lehet fizetni kártyával, vagy ha lehet is húzgálják az eladók a szájukat. Betörés nem nagyon szokott előfordulni a környéken, napközben itthon vannak szomszédok, észrevennék, éjjel meg itthon vagyunk mi, meg el is van dugva a pénz.

Nálunk a férjem azért adta át a pénzügyek kezelését, mert ő hajlamos ezt-azt elfelejteni, számlabefizetést tologatni, felesleges dolgokat vásárolni stb., plusz úgy általában utálja az ilyen hétköznapi számolgatásokat.

De a pénz közös pénztárcában van, bármelyikünknek elérhető, csak én vagyok mindig képben, mennyi pénzünk van aktuálisan, és a beosztást is én tervezem meg (háztartás szintjén, hogy amire feltétlenül kell, arra jusson).

Engedélyt nem kell kérni senkinek, hogy csak úgy kivegyen pénzt, adott határig (ez hónapfüggő is), de nagyobb összegnél nyilván mindig jelezzük a másiknak, vagy a férjem kérdezi meg, hogy ez vagy az belefér-e, mert ő nem látja át.

A közös számlánkat viszont ő kezeli, meg az utalásokat is, nekem meg azokhoz nincs kedvem.

Én mind a kettőben benne voltam, vagyok. Az előző házasságomban azért volt szükséges, hogy én kezeljem, mert nem lehetett rábízni még a csekkbefizetést sem, mert magára költötte, aztán a hazugságaival és kölcsönkéréseivel egyik lyukat azért ásta, hogy betömje a másikat. Persze bele is bukott egy idő után. Együtt vásároltunk, mert nem bíztam benne. Szét is mentünk e miatt.

Most a feleségem kezeli.Ennek gyakorlati okai vannak. Otthon van a gyerekekkel, neki van ideje vásárolni és postára menni, utalgatni. Egyértelmű, hogy nála van a pénz, de ha kell nekem valamire,szólok neki és kiveszem a pénztárcájából. Teljesen jól működik.

Nyilván a lustaság, hogy ezzel sem kell törődniük.

Mi közösen kezeljük a pénzügyeket, közös elvek mentén.

49-es vagyok. Postára soha nem megyünk, mindent netbankon keresztül intézünk, erre nem érünk rá. Megtakarításokról, célokról stb. közösen döntünk, hiszen egyfelé haladunk, egy szerkeret húzunk.

Számomra elképzelhetetlen, hogy ez ne így legyen.