Àllandò problémát, veszekedést szül köztünk s gyerek téma, mit csináljak?

Ha te is ennyire vágysz az újabb babára, akkor ne vegye el a kedved az előző terhesség nehézsége.

Valóban nem törvényszerű, hogy most megint ugyanúgy fog minden történni.

Ráadásul ilyen támogató férj szerintem elég ritka is.

Próbáljátok meg. Igaza van a férjednek. Túl sötéten látod a dolgokat.

Ha a terhességi toxémia ismétlődésétől félsz, akkor megnyugodhatsz, nem szokott ismétlődni: [link]

Nekem három gyerekem van, minden terhesség más volt. Szerintem ha normális a nőgyógyászod, akkor kérj tőle időpontot egy beszélgetésre, mondd el neki, pontosan milyen dolgoktól félsz. És ugyanezeket a dolgokat beszéld meg a férjeddel is, tehát pl. nem szeretnéd ha megint hónapokig minden szagtól hánytál (persze csak ha volt ilyen, nem írtad), stb. A leírtak alapján a férjedre tudsz számítani, én úgy érzem, egyszerűen még túl korai neked egy újabb baba.

Beszélgessetek sokat az előző terhességgel kapcsolatos érzéseitekről, hogy jobban megismerjétek egymás álláspontját. Tegyetek fel egymásnak nyílt végű kérdéseket (tehát pl.: te mit éreztél, amikor toxémiával kórházba kerültem?, nem pedig: amikor kórházba kerültem toxémiával, akkor te is megijedtél?) és beleszólás nélkül hallgassátok meg egymás válaszát.

Hinned kell benne, hogy a 2. terhességed jobb lesz, sőt teljesen oké lesz minden. Nekem ehhez 5 év kellett, akkorra tudtam feldolgozni és újra pozitívan hozzáállni.

HA mind2en szeretnétek, esetleg fordulj pszichológushoz, hogy segítsen a lelki feldolgozásban, aztán ha már te is úgy érzed, vágjatok bele! Sok sikert!

Anyukámat háromszor császározták, mert mindháromszor komplikációk léptek fel. Én majdnem megfulladtam, mert magamra tekertem a köldökzsinórt 6-szor, a húgom egy hónappal korábban jött, mint kellett volna és bekakilt a magzatvízbe, a legkisebb húgomról pedig kijelentették, hogy meghalt a méhben! (Azóta 16 éves, él és virul...)

Ezután anyukám elköttette magát, de csak amiatt, mert a hasfala nem bírna ki több terhességet három császár után. Különben örömmel vállalt volna még gyereket, és a velünk való szenvedést és az értünk való aggódást sem bánta meg!