Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem gépfüggő? Mit tehetnék? Unom már az állandó kezdeményezést. Tapasztalatok?
A gépe a munkaeszköze, ezt megértem nyilván. De hazaér, az első dolga kipakolni a gépet, és vagy sorozatokat néz (képes lenne egész este a hazaérés utántól), vagy stratégiai játékkal játszik. Ha épp nem a gép előtt görnyed, akkor a telefonját nyomkodja.
Olyan, mintha menekülne a jelenből.
Mindig a gép, a gép, a gép, imádja, ha vmi után gyorsan kereshet a gugliban, komolyan látszik rajta.
Nem vagyok házisárkány, eddig egy-két megjegyzést tettem viccesen, hogy nyugodtan vedd inkább feleségül a laptopodat. Már kezdem unni, hogy mindig én kezdeményezek, tegnap is lefeküdtem előtte egy csábos felsőben, rámnézett és ennyi. Pedig nem vagyok ronda, túlsúlyos, ráadásul több férfi is próbálkozott nálam az utóbbi időben. Hiányzik a FÉRFI az életemből :( nem egy pc játékoshoz mentem hozzá :( És ez már nem csak a szexről szól.
Korábban nem volt ilyen durva, bár régen is néztünk egyött sorozatokat, de nem ennyit, és én már unom. Nem vagyok programfüzet, hogy mindig én álljak elő tervekkel. Azt gondolom, hogy neki is tennie kéne valamit a kapcsolatunkért. Ezeket meg is mondtam neki, a válasz erre: "jó".
:D
Tapasztalatok? Mit lehetne tenni? Hogyan lehetne még kiugrasztani a gép mellől? Mint egy gyerek komolyan.
(A házimunka nagy része rám hárul, mivel én kevesebbet dolgozom, ez nem is gond. Ha kérek valamit, megcsinálja, bár többnyire húzza a száját mindenre.)
N 27 (F 31)
Kicsit meglepett amit írtál, a férjem informatikus. Neki is a gép a munkaeszköze, de soha nem volt ilyen probléma nálunk.
A férjem is szokott játszani de ezt akkor teszi ha én éppen el vagyok foglalva valamivel.
Szerintem próbálj meg programokat szervezni, kirándulás, séta, fagyizás.
Jó Neked, hogy a Te férjednek nem az az első hazatérés után, h elővegye a laptopot, amely előtt így is egész nap ült. Nem értem, hogy nem unja.
Vagy engem un.
Nézd, mindig én vagyok, aki programokkal áll elő. Igazából én irányítom, azt vettem észre :(
A pszichés függősége ellen csak maga tudna valamit tenni, ha felismerné és elismerné, hogy ez probléma, és lenne valami motivációja és elég akaratereje ahhoz, hogy változtasson - és még akkor sem lenne könnyű.
Amíg meg nem úgy látja, hogy ez nála már túlmegy egy még elfogadható határon, addig te szerintem nem sokat tehetsz.
A helyedben azt nézném, hogy mi az, amiben van mozgásterem, és azzal foglalkoznék, hogy én jól érezzem magam annak ellenére, amit a párom csinál, aztán vagy észbe kap, és előbb utóbb akar ő is valamit tenni azért, hogy ne szürküljön el, ne laposodjon el a kapcsolatunk, vagy nem.
Ha én lennék ilyen helyzetben, nem próbálnám a páromat nyaggatni, kritizálni, érzelmileg zsarolni stb, azzal, hogy vegyen vissza a gépészkedésből meg a telefon bizergálásából. Felnőtt ember szabad akarattal, én pedig nem azért választottam társamul, hogy a házisárkány szerepét töltsem be az életében, és nagyon nem vágyom erre.
Egyrészt otthon is elfoglalnám magam valamivel délutánonként, esténként, amit szívesen csinálok, másrészt keresnék magamnak rendszeres elfoglaltságot az estéimre (uszoda, nyelvtanfolyam, kreatív hobbi jellegű kézműves foglalkozások, társastánc tanfolyam, bármi, amit szívesen csinálnék), meg gyakran szerveznék magamnak alkalmi programokat barátokkal, barátnőkkel.
Aztán előbb utóbb kiderülne, hogy a páromnak hiányzom-e esténként, hiányzik-e valami közös program, vagy inkább megkönnyebbülten felsóhajt, amikor én kiteszem a lábam otthonról, hogy végre nyugodtan lóghat a gépen.
Megkérdezhetem, hogy hétvégéitek is hasonlóan telnek-e?
"látom szívem, hogy 2 órája játszol.
Most elmegyek a barátnőimmel/kolleganőimmel/kollegáimmal (!) kávézni/sportolni/vásárolni, ne várj meg a vacsorával, készíts magadnak, amit szeretnél és ha már itthon vagy megtennéd, hogy kiteregetsz és felporszívózol? Tudod, ezeket én szoktam csinálni, de most nekem is van programom. Puszi"
Párszor ezt eljátszanám: járj el rendszeresen sportolni esti órákban vagy hasonló.
Ha erre sem jön rá, hogy van min változtatni, akkor ez a kapcsolat annyit is ér.
Hétvégére is szervezz a barátokkal kirándulást, sütögetést és egy párszor maradjon ki, te pedig látványosan áradozz a jó programról :)
Szerintem elég bunkó dolog lenne társasági programokat szervezni úgy, hogy a férjedet nem hívod, hanem indulás előtt közlöd vele, hogy indulsz. Gyerekes bosszú még nem hozott helyre kapcsolatot. Ezek után milyen hozzáállást várnál tőle? De ahogy gondolod..
Már elmondtad neki, hogy ő is tegyen valamit a kapcsolatért. Magától nem jön rá, hogy hogyan kellene. Ténylegesen csinálj magadnak valamilyen fix programot (heti 3x sport, vagy valami hobbiszakkör/tanfolyam), és közöld vele, hogy azokon a napokon ő viszi a háztartást. A hétvégéket pedig kettesben töltitek kikapcsolt gépekkel, úgyhogy dolgozzon előre, hogy addigra ne legyen munkája, azon kívül törje a fejét rajta, milyen programban venne részt szívesen. Ha nincs ötlete, akkor te választasz. Hamar ki fog derülni, tényleg hajlandó-e változtatni.
Én már sokkal korábban szóltam volna neki. Ha úgy érzem, nem kapom meg a kellő figyelmet és szeretet én rögtön szóvá teszem. Nem várok hónapokat hogy beleszokjon még jobban a helyzetbe. Neked is már a második hét után szólnod kellett volna.
Sajnos én elég radikális vagyok, ha ennyi kérés, szólás után sem foglalkozna velem, akkor vagy pakolnék vagy inkább kivágnám a gépeit a fenébe. Neki a szomszéd ház falának. Valahogy ki kell zökkenteni, mert el van a maga világában.
De jó, köszönöm, igazán konstruktív válaszokat kaptam ahhoz képest, hogy ezen az oldalon milyen a hozzáállás.
Valóban nem tegnap kezdődött a dolog, és én sem vagyok egy azonnal ráugró, kötekedő, kiabáló típus. Sőt, kifejezetten türelmesnek számítok, ráadásul velem lehet beszélni. Vele úgy tűnik nem, holott anno azt kérte, mindent beszéljünk meg. Nos, ő "elfelejtett" szólni, h unja magát ezek szerint. Lehetséges, h az elején nagyon ráhagytam ezt a dolgot, és beleszokott. És egyébként meg hamarabb besértődik, mint egy duzzogó ötéves kislány.
Igazából már hónapok óta eljárok esténként, vagy edzeni, vagy szimplán nézelődni :D ő meg marad itt a gép előtt görnyedve, és nyomja a játékot. Egyébként nem mellesleg ha hívnám, jönne velem. De miért mindig én lépjek? EGyetértek azzal, hogy neki is észre kellene vennie magát. Amint említettem, nem vagyok programfüzet.
De most képzeljük már el azt az ironikus szituációt, h a nő csini fehérneműben ül a férfi mellett, a férfi pedig meredten bámulja a monitort. Ez most kicsapta a biztosítékot nálam. Főleg hogy az utóbbi időben sokat formásodtam (alapból nem voltam ronda), rengetegen szóvá tették, ő meg semmit nem mondott. Pedig neki is szüksége lenne edzésre, de olyan jó ülni a gép előtt és 8 hónapos terhes hasat növeszteni.
Addig voltam érdekes, amíg meg nem kapott :(
Az elköltözős gondolatokra reagálva: sajnos már eszembe jutott ez is, annak ellenére, h más dolgokban meg rendes pasi. Nem csal meg, nem iszik, egész normális felfogása van (leszámítva a gépezést ugyebár), ezért hagyjam el? :( Más kérdés, hogy anyagilag semmi esélyem, hogy albérletet és saját magamat fenntartsam egyedül. Költözzek vissza anyámhoz? :( És ha kérdezik, mi az a hatalmas probléma, akkor mondjam azt, hogy a párom elnőiesedik, mert annyit gépezik, hogy már nem tudok férfiként ránézni. Tényleg, nem is kívánom egyáltalán. Egy gépező gyereket jóhogy nem kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!