Hogyan tarthatnám a férjemben a lelket, ha közben nekem is kellene egy kis megértés és segítség a szerinte lényegtelen problémáim miatt? Elegem van az állandó önsajnálatából.

Ne egyben mondd el neki, hanem amikor belekezd a monológjába, akkor mondd el, hogy örülsz, hogy van egyáltalán munkája és büszke vagy rá, hogy így helytáll a családjáért, stb. Kicsit fényezd az önbizalmát, neki sem lehet könnyű ez a helyzet.

Ha nagyon elmérgesedne a helyzet, akkor viszont igenis állj ki magadért és mondd el, hogy te is a világon vagy, neked is van éppen elég problémád és szeretnél visszamenni dolgozni, de nem tudsz, pont... A gyerekkel nem lenne gond, bölcsi. Ha anyukádat otthon lehet még hagyni 6-8 órára, akkor ezzel sem lenne egyébként probléma.

Apám ugyanilyen mint a férjed, csak nálunk anyám vesztette el az állását és kapott egy sokkal szarabbat. Minden este üvölt vele, végig kell hallgatnia hogy nem ér semmit mert ilyen pocsék melót tudott csak találni, a felét keresi annak amit eddig, és apám még azzal is bünteti hogy már szinte semmit nem csinál meg itthon, sőt, direkt disznóólat hagy maga után, azzal az indokkal hogy "legalább itthon legyen hasznod". A pénzt ugyanúgy költi mint azelőtt, a saját fizetését teljes egészében magára, anyámét pedig beosztja a számlákra és vele üvölt ha valamire már nem telik és elmaradás van.

Nem neked kell megértőnek lenned, hanem neki, örüljön hogy van egyáltalán munkája és ne a családnak vigye haza a frusztrációját., főleg oda ahol pici gyerek is van. Legyen férfi és viselje el hogy most ez van, de a folyamatos rinyálás és a család többi tagjának az elnyomása nem járható út egyáltalán. Mondd el neki hogy mit gondolsz és mit érzel, mert ez így hosszabb távon tényleg válóok.

Pontosan, sok roszágban van oloyan, hogy papa babázik, anyuci meg megy vissza dódozni

ez senkinek nem jut eszébe?

milyen világot élünk?

férfiak, tartsunk össze, álljunk ki a jogainkért