Érzelmi zsaroló vagyok, hogyan tudok ezen változtatni?

Kedves Kérdező, megértelek, bár ennyire gáz az én anyám nem volt, fizikailag nem bántott, de egész gyerekkoromban nyirbálta-tépázta az önértékelésemet. Szerintem baromira nem akart engem, nem tervezve lett terhes, derékba törtem a fősulis képzését, és nagymamám se támogatta, hanem magára hagyta anyámat, mikor pár hetes voltam.

Gyerekkoromban is mindig türelmetlen és bántó volt velem, nem csoda, hogy máig nehezen hiszem el, hogy számíthatok bárkire, pedig párommal lassan 6 éve vagyunk együtt, de még mindig nehezen bízok.

Én is ezt figyeltem meg magamon, hogy nagyon sokszor azt hiszem párom megnyilvánulásaira, hogy kritizál vagy sértegetni akar, és akkor támadok egyből...

Én azóta lettem nyugodtabb, mióta jógázok és meditálok (ezt vagy 5 éve csinálom). Össze se lehet hasonlítani, mennyire kevésbé ugrok már, inkább max akkor, ha megvan, akkor persze irritáltabb vagyok.

Egyébként tényleg annyira gáz ez, hogy olyan embereknek lesz gyereke, akik baromira nem állnak készen a szerepre, és akkor "gyártanak" sok lelki sérült gyereket, aki majd továbbadja a sérüléseit a következő generációnak (én nem, mert nem akarok gyereket, nem érzem, hogy jó anya lennék). És ez a hülye "körjáték" megy tovább...

Szerintem is nagyon jó, hogy felismerted ezt. Szerintem próbálj segítséget keresni, bár jó pszichológusról én még nem hallottam. A jógát én azért ajánlom, mert az nem vallás, hanem technikák rendszere, amivel hathatósan lehet az idegrendszert is lenyugtatni, átformálni.

"hiszen ha a döntéseimben megingathatatlanul hiszek, akkor magamban is hinnem kellene"

Döntésed az egodból jönnek. A várfalból ami felhúztál.

Ha hinnél magadban akkor nem bánnád a döntéseid mert mindenki a legjobb döntést hozza. Tudása szerinti legjobbat.

Magadon a legnehezebb változtatni. Ezért mutogat az emberek nagyrésze kifelé. Mert az egyszerűbb mást okolni mint saját magam. Anyád is téged okolt. Egyszerübb egy fakanalat elnevezni és azzal verni a gyereket mint változtatni.l Cserébe alkoholba folytotta a lelkiismeretét. Remélte így nem lesz. De lesz. Gondolom szpen felemésztette, emszti a testét.

Pontosan "Szerintem baromira nem akart engem, nem tervezve lett terhes, derékba törtem a fősulis képzését, és nagymamám se támogatta, hanem magára hagyta anyámat, mikor pár hetes voltam."

Te tetted tönkre őt! Ő így gondolja.

Persze tudjuk, hogy az ő döntése volt édesapáddal a sex.

De egyszerübb egy magzatot okolni mint azt mondani, hogy kislány ideges vagyok a saját tehetetlenségem miatt. Anya most kiborult mint a bili, sír. Össze szedte volna magát és éltek szépen.

"Ezt tudom, hogy anyámnak köszönhetem és emiatt sokszorosan szomorú és dühös vagyok, ugyanis én jó anya tudnék lenni, ha ezen a rossz tulajdonságomon javítanék"

Minden nap MA van. Édesanyád régen bántott. A mostani döntéseidet már TE hozod meg. Ő valóban terrorizált téged de az már "elmúlt". Ha MA rá hivatkozol akkor kifelé mutogatsz. TE vagy a felelős minden gondolatodért, tettedért. Gyereket is csak példamutatással lehet nevelni. Néz magadra, milyen jól megtanultad a példát. Amit lát azt szívja magába. Olyan mint egy szivacs. Jó fej, boldog, mosolygós gyereket akarsz? Mutass neki példát. Változz meg. Egy döntés.

12-es vagyok megint.

Bence hozzászólásához: olvastam valami olyan mondást egyszer, hogy "a szüleid tehetnek arról, hogy milyen lettél, de te tehetsz arról, hogy olyan is maradsz-e" :)

Szerintem is lehet változtatni, változni, én folyton igyekszek tudatos maradni, hogy ne vigyem tovább ezt a mintát. Persze van, hogy elkap az indulat, de már egyre jobban uralom.

Igen, szerintem is engem hibáztat anyám azért, hogy félrement az élete, de a saját anyja (a nagymamám) is ugyanilyen; mikor anyám megszületett első gyerekként, nagypapám csalódott volt, hogy nem fiú, és ő is kitette nagymamámat meg az újszülött anyukámat az utcára pár hónapra, és nagymamám is anyámat hibáztatja mindenért. (persze nagyapám is megérte a pénzét emiatt...)

Nem is beszélnek csak évente kétszer váltanak levelet, ünnepekkor.

Én azért legalább most már jobb kapcsolatban vagyok anyámmal, egész gyakran beszélünk telefonon, és igyekszem tudatosítani magamban, hogy ne tulajdonítsak túl nagy jelentőséget az ő személyének, vagyis az egy dolog, hogy ő milyen véleménnyel van/volt rólam, de mikor annyi sok ember értékesnek talál, akkor az számítson az önértékelésemben, nem az, aki felelőtlenül idepottyantott.

Jóga témában: az segített, hogy párom akkor már 2 éve jógázott, mikor összejöttünk, együtt meditáltunk sokat, n meg most már inkább egyedül, mert párom lustább nálam. De neki nincs is olyan nagy szüksége erre, mint nekem, ő szerető családban nőtt fel.

Meditáláskor mi is a légzésre figyelünk főleg, nem ilyen vezetett vagy zenés. Pont a gondolatok elengedése a lényeg, akkor tud megnyugodni kicsit a lélek.

"Jóga témában: az segített, hogy párom akkor már 2 éve jógázott, mikor összejöttünk"

Szerintem pont ezért lett a párod :)

Ügyes vagy, hogy változol. Ha érthetővé válnak édesanyád tettei akkor már emészthető lesz. Ha rájössz, hogy az életedről TE tehetsz akkor elmúlik a harag. Utána megértés és a végén szeretettel fogsz rá gondolni. Ő ugyan olyan marad. Megkeseredett. De te evvel nyersz egy utat a boldogságféle :)