Mi a véleményetek egy ilyen házasságról?

El kell, hogy szomoritsalak a hazassag sem tart orokke foleg, ha igy indul. Azt mondod elmult a 9 eves szerelem is, es hogy nem tart orokke, itt, nem azt vitatjuk jelenleg, hogy a szerelem orok, hanem, hogy erzelmek nelkul hazasodj-e vagy sem. Nekem nem menne... De ugy oszinten neked miert kell ehhez egy papir, ami valojaban egy hazugsag... mert egy erzelmek nelkuli szerzodest fogtok kotni.

Ellentétben a többiekkel, én úgy látom, van jövője egy ilyen házasságnak. A veszélyei ugyanabban rejlenek, mint a szerelemből kötött házasságé: ha beleszeretsz másba, vége lesz. Ugyanakkor a fizikai vonzalom megvan közöttetek, hiszen párkapcsolatban éltek, és ha nem lenne minden így is tökéletes az ágyban (márpedig van mivel összehasonlítani), akkor biztos nem fordul meg ez a megoldás a fejetekben. A szerelem valójában a tiétekhez hasonló kapcsolatok kialakulását segíti hormonális változások útján, és egy idő után, miután már biztos a kapcsolat, ezek a hormonok lecsillapodnak, és átveszi a helyüket az egymás tiszteletén és szeretetén alapuló, szerelemnél mélyebb kötődés. Ennél a pontnál már a két fél tiszta fejjel hozott döntése, hogy ezzel az emberrel akarja élni az életét. Sokan holtukig hajszolják a szerelem érzését, és nem találnak rá, mert minél többet csalódnak, annál kevésbé képesek átadni magukat a rózsaszín ködnek, szóval minden újabb kapcsolat újabb kudarc, és nem értik az okát. Ha gyerekeket szeretnétek, akkor sokkal harmonikusabb életük lehet ilyen kapcsolatban, mintha a szerelem elmúltával egymást maró pár mellett nevelkednének, akik csak a gyerekek miatt nem válnak. Nálatok ez nem lehetne probléma, és ha egyikőtök véletlenül később mégis kilépne ebből a dologból, érettebben tudjátok kezelni a válást is, kevésbé sérül a gyerek, hiszen ezt jó előre számoltatok ezzel az eshetőséggel is. Hajrá. Rosszabb családi életetek nem lesz, mint másoknak, a válás ugyanannyira valószínű, mint máshol (sőt, valószínűtlenebb, hiszen a ti esetetekben nem játszik az elhidegülés, csak a harmadik fél), ha már tényleg nem vágytok a szerelemre, akkor nem lehet baj. Ha családot szeretnék, és félnék, hogy időben nem találok megfelelő partnert, akibe szerelmes is lennék, én is így döntenék. Jelenleg még nem akarok gyereket vállalni, úgyhogy van időm keresni az igazit.

Kiegészítem annyival, hogy az ilyen házasság is lehet működőképes, ha az ember tudja, mit akar: nem akar már szerelmes lenni és nincsen rá igénye. Nyugalmat, kiszámítható életet keres és megalkuszik azzal, hogy langyos kapcsolatban éli le az életét, a nagy egymásra találás érzete nélkül. Igen, így is lehet, de csak akkor, ha az emberben nincsenek kétségek a döntése helyessége felől. A baj ott kezdődik, hogy kérdező egyáltalán nem biztos ebben és ismeretlenektől vár megerősítést, ami abszurd, mert senki más nem tudhatja helyette, hogy NEKI mi a jó.

Ha kedvelitek egymást és minden jó,akkor menj hozzá,nincs azzal semmi gond,ha nem vagytok szerelmesek egymàsba,az úgyis elmúlik.

Ezek szerint én nem tudom mi a szerelem...mert számomra pomtosan ez amit leírtál. Persze az elején van az, hogy alig várom hogy írjon, hajnalig telefonalunk és izgatottan készülődünk minden egyes randira...ez amit írsz kesőbb alakul ki, és számomra ez jelenti az igazi szerelmet: jól erzem magam vele, mindent meg tudunk beszélni, mindent elmondhatok neki, bízunk egymásban, hűségesek vagyunk, tiszteljük a másikat, ha rossz helyzetben van támogatjuk, ha szomorú vigasztaljuk, és mindenkit legyilkolnánk azt aki bántsa a másikat. Szexuálisan vonzódunk egymáshoz és néha késztetést erzünk hogy agyonpuszilgatjuk egymast...

*legyilkolnánk midenkit aki megbántja a párunkat

Soha el nem múló szerelem nem létezik. Csak 25 alatt hiszik azt.

Egy ilyen barátság extrákkal, mert a csalódások után mindketten félnek egy igazi kapcsolattól. Csak addig tart, amíg az egyik szerelmes nem lesz valakibe, szóval maximum 1-2-3 év.