Ünnepeltem a születésnapomat. Párom az helyett, hogy velem töltötte volna a délutánt, elment a szüleihez kocsit csinálni. Ti mit tettek volna a helyemben? Szóltok neki, hogy ez így nincs rendben? Esetleg veszekedés? Vagy csendben tűrtetek volna?

...én nagyon dühös lennék ebben a helyzetben, az biztos.

Nem veszekednék, de elmondanám, hogy mennyire nem esett jól...és legalább arra válaszoljon, hogy forditott helyzetben hogy esett volna neki.

Nálunk külön szájba rágás nélkül alap, hogy együtt töltjük a napot szülinapkor.

Ha az enyémet, akkor csakis kettesben (mert én nem szeretem a nagy felhajtást). Idén pl úgy volt, hogy éjfélkor köszöntött tortával, aztán nap közben elmentünk venni pár könyvet, és kaptam a kedvenc kínai kajámból is:)

Ha a férjem szülinapját ünnepeljük, akkor meghívjuk az édesanyját, és a húgát is, én főzök, ebédelünk, aztán tortázunk. Ez szombat vagy vasárnap van. Ha hétköznapra esik a szülinapja akkor azt kettesben ünnepeljük, és hétvégére tervezzük a családi ebédet és tortát.

Bármelyik is van, mi mindig már éjfélkor köszöntjük egymást a szülinapjainkon.

Nekem rosszulesett volna, ha a férjem így viselkedik. Annyi biztos lenne a részemről, hogy nem balhézok, és nem szólok, de akkor ne várjon semmit a saját szülinapján, még egy köszöntést se.

De ha nem szólsz neki, honnan fogja tudni, hogy ez neked rosszul esett? Igenis el kell neki mondanod, hogy ezt most nagyon nem csinálta jól (mondjuk nem is értem, hogy mehetett el ilyenkor). Egy ideig lehet takargatni ezeket a dolgokat, de lesz egy pont, amikor betelik az a bizonyos pohár, és lehet, hogy sokkal nehezebben jöttök ki belőle, pedig lehet, hogy már az elején tisztázhattátok volna a problémákat.

És nem kell emiatt veszekedni sem, nyugodt hangnemben is meg lehet neki mondani a véleményed. Amúgy te máskor is ezt csinálod? Ha nem tetszik valami, akkor hallgatsz, és ráhagyod? Kicsit olyannak tűnsz nekem, mintha nem akarnál nyafogós, hisztizős nőnek tűnni a párod szemében.